Hölgyeim és Uraim!
Remélem, nem veszik szerénytelenségnek, ha kertelés nélkül a lényegre térve
kijelentem: korunk, sőt feltehetőleg minden idők magasugró világbajnoka áll Önök
előtt. Igen, én magam. Persze megértem, ha egyesekben talán kételyeket ébreszt
nem feltétlenül a sportágban megszokott, mondhatni kissé tunya életvitelre utaló
testalkatom, ha annyira szeretnék hallani a konkrét adatokat: 110 kilós a
súlyom, mely 162 centiméteres magassággal párosul.
Nos, a magasugrásban beállítandó 270 centiméteres rekordom – melyet belátható
időn belül senki még csak megközelíteni sem lesz képes –, tulajdonképpen azért
várat magára évek óta, mert bár egyértelműen képes vagyok, sőt egyedül én vagyok
képes annak megugrására, a megelőző időkben oly mértékű hátrányba kerültem, hogy
azt mindezidáig nem lehetett behozni.
Kezdeném azzal, hogy amikor negyvenhat évvel ezelőtt jelentkezni akartam a
Mackó-felsői Ugró SC soraiba, a szükséges tagsági bélyeget csupán azért nem
tudtam megvásárolni, mert Margit néni, a pénztáros, aprópénz híján nem volt
képes visszaadni a papír tízesből.
Ezt követően jöttek az iskolai bajnokságok, ahol ugyan nem indulhattam el, ám
egybehangzó szakértői vélemények szerint indulásom esetén bizonyára győzök.
Mindezek után a már megszokott sportkarrier következett számomra is: közép-,
majd főiskolai bajnokság, városi-, megyei-, majd másodosztályú országos
versenyek, később Európa- és világbajnokság, végül a minden sportoló álmaként
számon tartott Olimpia. Felejthetetlen viadalok, melyeken önhibámon kívül nem
indulhattam el. Persze, nincs is ember a világon, aki akár egyetlen szóval
célzott volna bármikor is rá, hogy személyemben nem a világ első számú elméleti
magasugróját tisztelné a sporttársadalom.
Hölgyeim és Uraim!
Ha körülnéznek a teremben, láthatják, hogy Önök között foglal helyet hazám
miniszterelnöke, a sportot felügyelő miniszter asszony, a sportág csúcsvezetői.
Tegnap láthatták a prezentációt, melyet hazám legkiválóbb elméleti
kormányszóvivője vezetett, hallhatták honfitársamat, Charles Simonyit, amint a
Föld körül keringő űrhajójából kérte Önöket, hogy nekem ítéljék oda a magasugrás
világbajnoki címét!
Amint az 13 ezer oldalas pályázatomból is kiolvasható, teljes mértékig
felkészültem a rekord megugrására, rendelkezem a szükséges infrastruktúrával úgy
rövidnadrág, mint atlétatrikó és váltó zokni tekintetében, ráadásul hazám
éghajlata messze a legalkalmasabb egy ilyen példa nélküli eredmény beállítására,
nem is szólva a méltán világhírű Nap Tévéről – Sun Television –, mely
felvállalta az esemény kizárólagos közvetítését.
Úgy érzem, mindent megtettem, innentől az Önök kezében van a döntés!
2007. 04. 20. (XI/16)
