Aztán egyből itt a második, a suttyógolf. Nem kell méregdrága cucc hozzá – simán, egyszerűen a kertben lehet játszani, igaz kell pár vakondtúrás a céllyuknak, de ütőnek ideális a kapa oldaléle, és labdának meg egy összegömbölyödött sündisznó. Elit sport, kizárólag dzsentriknek!
Aztán ott van a paraszt-curling: csak kihengergetünk egy jó hosszú linóleumcsíkot a kertbe, az egészet jól bekenjük disznózsírral, hogy csússzon, aztán a dolgozó csak ellöki a teáskannát, a másik két pali meg partvissal dörzsöli az útvonalat, hogy merre is menjen az az izé. Nagyon izgalmas.
Egyszemélyes sportot kedvelő sértett személyiségeknek ott a bumburnyák-jumping. Csak föl kell tudni mászni a gémeskút tetejibe, ott beakasztani a hózentrógert és ugrani, valamikor csak arra jön valaki, és kiakaszt megint.
Ezután sor kerülhet a szürkemarha-viadalra. Riska egyedül a kék-sárga-piros zászlóra gurul be, persze csak véletlen az egybeesés a budapesti, illetve a román zászlóval.
Egy küzdősportot majdnem elfelejtettem, a furkó-ken-dót. Nem kell más, csak két permetezőmaszk, meg két kapanyél, mellkasvédőnek meg elölbebújós bekecs is megfelel, és már jöhet is a csetepaté!
Akinek ez sem elég, annak még mindig itt van a déliharangszóles, a malomkőfrizbi és a futóbablövészet.
2007. 04. 27. (XI/17)
