Vagy megszűnt a Kabarécsütörtök? Na és? Nézze a tévé-ben a parlamenti
közvetítéseket! Például könnyesre röhögöm magam, amikor a fényes szelek
gyermekei bőszen kommunistáznak az „új többségre” hivatkozva, miközben e
kifejezés klasszikus jelentése „új bolsevik”. Ráadásul fő törekvésük „a múltat
végképp eltörölni
”
Aztán igazán szórakoztató műsor, amikor egy politikus nyilvánosan elismeri
„másságát”. De már a combom csapkodom, amikor e megvallása közben el is
érzékenyül saját emberi nagyságán, holott az egész nem több nyílt társkereső
hirdetésnél. (Többé én sem tudom eltitkolni, megvallom hát nyíltan: idén
huszonhét éve folyamatosan egy Asszonyt szeretek. Mi több, Ő a feleségem! De
kérem, azért ne ítéljenek el!)
E sorok írása közben jutott eszembe egy tuti jó vicc: Két makulátlan politikus
beszélget a folyosón
Nincsenek jó ismeretterjesztő műsorok? Minek, ha itt vannak a reklámok? Hát
mikor tudná meg egyetemi előadóktól, hogy hol juthat hozzá korpásodás elleni
szárnyas bankbetéthez hatezer méter mélyről a szóda erejével, mert megérdemli?
Ez azonban eljut minden otthonba. Szinte látom, amikor egy kicsiny faluban
Magdika néni kiszól Pista bácsinak a verandára: „Te fijjam, behozná nekem egy
kis bifidusz esszenziszt, valahogy olyan rossz most a szám pH-értéke. Nem lehet,
hogy ez az Algida mellékhatása?” „Nem tudom, de hónap megkérdem a
kezelőorvosodat vagy gyógyszerészedet, addig meg élj szívből!” Cseri
2007. 07. 19. (XI/29)
