Vegyünk példának egy srácot, úgy 17 és 20 év közötti, nevezzük Tuzsonnak. Reá
vadászik a „multi-kulti” a szirének énekével, Balcsira csábítón, negédesen. Az
így szíven lőtt Tuzsonkánk egész bensőjét valami kellemes bizsergés járja át egy
ismeretlen boldogság utáni epekedéssel, melynek amúgy a létezési valószínűsége
nagyjából annyi, mint a Norbi-diétáé egy pecsenyésbódéban. Ettől függetlenül
azért összepakolja a hátizsákját, benne 15 kg konzervvel, majd egyéb cókmókjával
együtt útnak ered.
A feltételek adottak, kormányunk balatonőszödi döntését követően elintézte a
napot az égen s a vizet a tóban. Az árát a parton hajtja be.
Itt sátoroz le Tuzson is, majd a boldogság vágyával irány a dizsi. E sejtelmes
szentélyben DJ Makákó nyomja 1200 decibellel, művészi virtuozitással tapizva a
potikat, miközben időnként villanófény csapja pofán a rángatózókat, ám főleg a
sötétség uralkodik. „Fű”, de meleg van.
Hősünk másnap a parton folytatja tovább a boldogság keresését. Itt a szirének
már személyesen is láthatók, főként monokiniben. A part leginkább egy
baromfigrillbárhoz hasonlít, csak kicsit zsúfoltabb az elárusítópult. A pipibár
közönsége színes: itt van Emo Mimi feketében, jó néhány tüsi hajú árpádsávos
fürdőnaciban és bakancsban, fűző nélkül (nyári könnyített viselet), csomó menő
macsó talpig apuciba öltözve és sok-sok napon pörkölt stranddíszlet kortól és
nemtől függetlenül. Csattannak a poénok, általában egy téma körül, elegánsan
röppennek a „napszemcsi”, „óh, de szubcsi”, „szióka”, „csocsi” kifejezések. A
háttér egy büfésor, amit a katasztrófavédelem APEH- és ÁNTSZ-sújtotta övezetté
nyilvánított, Tuzson émelyeg, csak még nem tudja, hogy a tegnapi vörösbortól
vagy a látványtól. A boldogság sehol
Este a szabadtérin sztár visít. A nevét annyira nem ismerjük, csak azt, hogy
valami brutál mega. Később ismét a diszkó a program, merítve még merészebben a
kínálkozó lehetőségekből, mert hát valahol csak lennie kell annak a hőn áhított
boldogságnak! Ám az est végére az eredmény még lesújtóbb, a sötétség még
sötétebb, a köd még lilább, Tuzson még szakadtabb.
És hiába telnek így a napok, görcsösen és kiábrándultan keresve azt a bizonyos
boldogságot. Itt ugyanis mindenki azt keresi, és mindenki csak kapni szeretne
belőle, viszont senki sincs közöttük, akinél ott lenne, vagy valamennyi belőle,
hogy adhatna másoknak is. Így hát mindenki üresen s leginkább rosszabb
állapotban megy haza, mint ahogy idejött.
Tuzson a vonatból nézi a közömbösen elterülő tavat: ő nem tehet róla. A szemafor
sunyin pislog. cseri
2007. 08. 03. (XI/31)
