Például az alaki kiképzés teljességgel mellőzi a „balra át” vagy „balra nézz”
vezényszavakat. Így egyik ponttól a másikig csupán a jobbra kanyarodás az
engedélyezett, ha így kissé nagyobb kört kell is leírni, ám ezzel mégiscsak a
„jobbik” utat választva. A hangsúly azonban főként az alaki egységen van:
egyszerre lép a láb, egyszerre mozdul a fej, egyszerre lendül a kar.
Az alapkiképzésen sok ügyességi gyakorlat is helyet kapott: úgymint
könnygázgránát visszaütése teniszütővel, vetődéses elugrás vízágyú sugara elől
vagy kalapácsvetés útjelző oszloppal. Az állóképesség fokozására akadálypálya
létesült, amelyen szintidőre telefonfülkével a hónuk alatt kell végigfutniuk a
„segítőkész” gárdistáknak, a távot jelentősen megnehezítve felborítandó
autókkal, valamint beverendő ablakokkal.
Egyes források szerint a tervezett lőgyakorlatok mellett lesznek célbadobó
kiképzések is: tojással öltönyös, utcakővel egyenruhás bábukra (éles bevetések,
egyben szintfelmérő vizsgák nemzeti ünnepeinken kerülnek lebonyolításra) –
ismétlem, kizárólag a „segítségnyújtás” szándékával.
Hagyományokat táplál az e szervezetben is helyet kapó menetdalverseny, melynek
talán legnépszerűbb opusa a „
takarodj!” refrént skandáló alkotás. (A pontozott
részre mindig az aktuális renegát politikus neve helyettesítendő, amit a
szervezet vezetői naponta pontosítanak.)
Már csak a természeti csapás fogalmával nem vagyok tisztában, legalábbis az ő
értelmezésükben.
De közben mindezekről eszembe jutott valami:
az egyik bevásárlóközpont parkolójában rendszeresen viperát és sokkolót akar rám
sózni egy fiatalember. Ilyenkor újra és újra megbeszéljük, hogy saját felfogásom
szerint én még mindig jobban bízom a szelíd szó erejében; csak tovább
próbálkozik. Igaz, az utóbbi időben már megismer: „Ja, maga az a szelídszavas?”–
vigyorogja a képembe. Nem is titkolhatná, totál hibbantnak néz, de egyben azért
biztos lehet: én tényleg nem bántanám őt semmikor. Ám egyszer vennék csak tőle
sokkolót vagy viperát, azonnal hitelemet veszíteném
Cseri
2007. 08. 10. (XI/32)
