Az intelligens rendszerek fő rendeltetése, hogy kényelmesebbé, biztonságosabbá és energiatakarékosabbá tegyék az ingatlanokat, a lakásban található elektromos eszközöket (pl. riasztó, redőnyök, konyhai elektromos készülékek, lámpák, házimozi-rendszer stb.) összekössék, és ezek működését előre meghatározott szabályok alapján vezéreljék. Emellett pedig lehetőséget biztosítanak arra, hogy egy mobiltelefon vagy tablet segítségével távolról is menedzselhetőek legyenek az otthoni események (pl. hőmérséklet-szabályozás, riasztó vagy más elektromos eszköz ki-be kapcsolása).
Az okosotthonokat irányító rendszer központjában általában található egy irányító, logikai rész, amely koordinálja a teljes rendszert. Elképzelhetjük ezt úgy is, hogy ez gondolja ki egy előre meghatározott logika alapján, minek kell történnie, ha egy esemény bekövetkezik (pl. ha esik az eső, innen jön a parancs, hogy záródjanak be az ablakok, húzódjanak vissza a napellenzők, és ne kapcsoljon be a szokott időben a locsolórendszer).
Egyrészről ebbe a logikai részbe érkeznek információk (input rész): adatokat küldenek a különböző érzékelők (pl. hőmérséklet-, csapadék-, füstérzékelők), vagy egy eseménynek a bekövetkezése is befuthat a rendszerbe (pl. napnyugta, riasztó bekapcsolása). Beérkező információnak számít az is, ha tableten vagy okostelefonon keresztül utasítást küldünk a rendszernek (pl. azon keresztül valamit bekapcsolunk). Másrészről a rendszerből mennek kifelé is (output rész) információk. Kimenő információnak számít minden olyan esemény, amelyet a logikai központ küld ki a hozzá csatlakoztatott elektromos berendezéseknek (pl. redőny, lámpa, riasztó, garázskapu mozgósítása). Tehát a rendszer érzékeli az állapotváltozásokat, és a változáshoz beállított parancsot küldi ki.
2016. 10. 21. (XX/42)
