Nehéz egy olyan világban gyerek- és ifjúsági irodalmat írni, ahol a youtuberek és az Instagram-sztárok óránként osztanak meg kontentet, amelyekhez úgy jutunk hozzá, hogy erőfeszítést se kell tennünk. Miért lenne érdekes Tom Sawyer kalandja, ha PewDiePie-t követve képeken keresztül lehetünk vicces életének részei?
De az is lehet, hogy téves gondolat ezeket mérlegre tenni. Talán a meseregényeknek és mondókáknak ugyanúgy van helye a világban, mint ahogy egy videónak, amit azért néznek, mert benne valaki egy számítógépes játékkal játszik.
De mi is az a gyermekirodalom? Miért emlegetjük együtt az ifjúsági irodalommal? A „nagybetűs” irodalom részeként létezik, s e két különböző korosztálynak szóló műveket Magyarországon egy családba tartozónak veszik. Kicsit mostoha élete van, mert nem kap annyi elismerést, mint megérdemelné. Pedig a pedagógia szolgálatába állított irodalomnak óriási hatása van a gyermekek fejlődésére. Nem egyszerű sztorik ezek csupán, s ezért nem mindegy, mely könyveket adjuk a gyerekek, ifjak kezébe.
2019.09.06.(XXIII/36)
