A kutatók abban reménykednek, hogy a tóban izgalmas felfedezések várnak rájuk az Antarktisz történelmével kapcsolatban. Valery Lukin, az oroszországi Arktikai és Antarktiszi Kutató Intézet (AARI) munkatársa szerint elemezhetik „az élő organizmusok evolúcióját is, hiszen a jég alatti organizmusok hosszú ideig nem érintkeztek az atmoszférával és a napfénnyel".
A kutatók csak nagyon hosszú tervezés után láthattak neki a fúrásnak, hiszen a tó a Déli-sarkvidék keleti lemezén található, amely egyike a föld legzordabb vidékének. Ezen a helyen mérték 1983-ban a valaha mért leghidegebb hőmérsékletet, mínusz 89 Celsius-fokot. Az extrém időjárás miatt csak a déli félteke nyári időszakában tudtak a tudósok a tónál dolgozni, ám az február első heteiben véget ér. A rendelkezésre álló időben a csoport hetekig megállás nélkül fúrt, a nap huszonnégy órájában. „Olyan ez, mint egy idegen bolygón, ahol még senki sem járt előttünk" - mondta Lukin.
A Vosztok állomást az oroszok állították fel 1956-ban, és szeizmikus méréseik hamar kimutatták, hogy a jég alatt cseppfolyós állapotban található víz. Brit tudósok csak a kilencvenes években tudták radar segítségével megmérni a jég alatti tó kiterjedését. A 4 kilométeres mélységben található Vosztok-tó felszíne 15 000 négyzetkilométer, és mintegy 800 méter mély, mérete hasonló a Bajkál-tóhoz Szibériában vagy az Ontario-tóhoz Észak-Amerikában.
2012. 02. 17. (XVI/07)
