A cikk szerint a NASA kutatója a kaliforniai Mono Lake tóból izolált egy baktériumot (GFAJ-1), amely nemcsak eltűri a tó vizét jellemző magas arzénkoncentrációt, de ha erre kényszerítik, akár képes beépíteni az arzént saját DNS-ébe, foszfor helyett. A szenzációs bejelentést követően azonban sokan felhívták a figyelmet, hogy valami „nincs rendben" a kísérlet körül. Többek között kifogásolható volt a szerzők által a DNS kivonására és tisztítására használt módszer, valamint a baktériumtenyésztéshez használt médiumok tartalma, illetve az ellenőrző kísérletek megválasztása is.
A Science, tekintettel arra, hogy az esetlegesen igaznak bizonyuló kritikák veszélybe sodorhatják az újság presztízsét, végül helyt adott a kísérletet bírálók leveleinek, de egyben lezárta a további vitát. Várható volt azonban, hogy az ügy újra napirendre kerül, amennyiben az eredeti kísérleteket nem sikerül reprodukálni. Erre került sor végül az elmúlt napokban - Rosie Redfield, a University of British Columbia egyetem mikrobiológusa ugyanis azt nyilatkozta a Nature című tudományos hetilapnak, hogy nem sikerült megismételniük az eredeti közleményben leírt kísérletet.
Redfieldék a Wolfe-Simon cikkben közöltek szerint tenyésztették a GFAJ-1-et magas arzén- és nagyon alacsony foszforkoncentrációjú tápban. Ezt követően izolálták a baktérium DNS-ét, melyet tömegspektrometriás módszerekkel vizsgáltak, és úgy találták, hogy az egyáltalán nem tartalmazott kimutatható arzént. Ezen felül nem sikerült tenyészteni a baktériumot foszformentes környezetben.
2012. 02. 03. (XVI/05)
