hetilap

Őssejt elnevezés alatt többféle sejtet érthetünk, melyeknek közös vonásuk, hogy változatos sejttípusokká alakulhatnak át differenciálódás útján. Az őssejtek „legsokoldalúbb" fajtájának, az embrionális őssejteknek terápiás célú felhasználása rég­óta foglalkoztatja az orvostudományt, azonban egyelőre inkább az étrendkie­gészítők gyártói, valamint a kínai és ukrán „őssejtklinikák" húznak hasznot a hangzatos témából, mint a tudományosan megalapozott orvoslás. A humán embrionális őssejtek beültetésével kapcsolatos egyik fő probléma, hogy a nagy osztódási és szövetképzési potenciállal rendelkező sejtek könnyen daganatokat képezhetnek a beültetés helyén. Bár álta­lában az őssejteket a szervezetbe juttatásuk előtt megfelelő technikával differenciálódásra késztetik (vagyis érett sejtekké alakítják), a beültetendő több millió sejt között elkerülhetetlenül marad néhány éretlen őssejt. Ezeknek a sejteknek a viselkedését az orvosok nem tudják kontrollálni, így rendellenes és rosszindulatú sejtburjánzásokat hozhatnak létre (lásd keretes írásunkat).

A hosszú évek óta tartó kutatásokban előrelépéssel kecsegtetnek azonban egy amerikai biotechnológiai vállalat előzetes eredményei, melyeket a The Lancet című orvostudományi szaklapban közöltek. Az Advanced Cell Technology (ACT) cég kutatói a retina degeneratív betegségeinek kezelési lehetőségét keresték. Korábban állatkísérletekben már sikerült pótolniuk a retina legbelső, fényérzékelő sejtek mögött elhelyezkedő rétegét embrionális őssejtekből származó pigmenthámsejtekkel. A reményteli eredmények hatására elkezdték a humán kísérleteket is, melyeknek első két páciense egy időskori makuladegeneráció következtében megvakult hetven év körüli asszony és egy Stargardt-betegségben szenvedő középkorú hölgy volt. Mindkét betegségre jellemző a retina pigmenthámrétegének pusztulása. A kutatást vezető Robert Lanza és munkatársai első lépésben laboratóriumi körülmények között embrionális őssejtekből pigmenthámsejtek populációját „nevelték fel". Az érett sejtekből mintegy 50 ezret fecskendeztek be a műtétek során a két asszony egy-egy szemének ideghártyája mögé, majd több héten át nyomon követték a sejtek viselkedését. A 16 hetes megfigyelés során bebizonyosodott, hogy az injektált sejteket a szervezet befogadta, és azok új pigmentréteget hoztak létre a páciensek retinájában. További fontos eredmény, hogy a betegek szemében nem indult meg rendellenes sejtburjánzás, nem jöttek létre abnormális sejtcsoportok, és egyéb patológiás reakció sem indult meg a szervezetükben. Bár a két előkísérlet fő célja annak bizonyítása volt, hogy a kezelést biztonságosan el lehet végezni, a szemészeti vizsgálatok a látás javulását is kimutatták.

Habár az ACT kutatása reményt jelenthet a degeneratív szembetegségekben szenvedők számára, a szakértők felhívják a figyelmet, hogy még korai lenne azt gondolni, hogy csak karnyújtásnyira vagyunk az őssejtterápia széleskörű alkalmazásától. A Gladstone Intézet biológusa, Sheng Ding a The Scientist című tudományos ismeretterjesztő lapnak nyilatkozva kifejtette, hogy a retina nagyon „hálás" objektum az embrionális őssejtekkel végzett kezelések számára. Egyrészt a belső szervekhez képest a szem jól látható és műtétileg könnyen megközelíthető. Továbbá a retina az immunitás szempontjából - a központi idegrendszer többi részéhez hasonlóan - kivételes helyzetben van: mivel a kórokozók nehezen jutnak be ezekre a területekre, az immunrendszer is kisebb mértékben fejti ki hatását, ami az idegen sejtek beépülésére nézve igen kedvező. Az embrionális őssejtterápiák fő veszélyforrásával, a daganatképződéssel is kisebb mértékben kell számolni a retina esetén, mintha más szervekről lenne szó. Ugyanis míg a fenti kezeléshez elegendő volt ötvenezer sejt beültetése, más betegségek gyógyításához 10-100 millió idegen sejt beépítésére is szükség lehet. A sejtszámmal együtt pedig a differenciálatlan, éretlen őssejtek bejutásának veszélye is növekszik, így nagyobb az esélye rendellenes sejtburjánzások létrejöttének. Az embrionális őssejtterápiák rutinszerűvé válásához még egy további problémára kell megoldást találni: ez pedig a kezelések etikai oldala. Az embrionális őssejtek ugyanis egyelőre két forrásból származhatnak: mesterségesen létrehozott, de be nem ültetett embriókból, illetve abortált magzatokból - így mindkét esetben egy emberi lény elpusztításával járnának a kutatások vagy terápiák. Az elmúlt években sikeresen kidolgoztak olyan technikákat, melyekkel érett sejteket sikerült „visszaalakítani" differenciálatlan sejtekké, ezekkel  azonban még nem sikerült hasonló sikerekről beszámolni.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek