„Ez egy remek bemutatása annak, hogy hogyan tudjuk az anyagot atomi szinten befolyásolni annak érdekében, hogy igazi eszközöket készítsünk... Ötven évvel ezelőtt, amikor az első tranzisztor elkészült, senki nem tudta, hogy a számítógépek milyen szerepet fognak betölteni a mai társadalomban. Ahogyan egyre inkább átlépünk az atomi méretű eszközök világába, hasonló technológiai ugrás előtt állunk" - nyilatkozta Michelle Simmons az Új-Dél-Walesi Egyetem kutatója.
„Számomra ez a Moore-törvény fizikai határa... Nem tudunk ennél kisebbet készíteni" - mondta Gerhard Klimeck, az amerikai Purdue Egyetem kutatója, akinek csoportja szintén részt vett az atomi tranzisztor kifejlesztésében. A Moore-törvény szerint az egy processzorban található tranzisztorok száma másfél évente megduplázódik. Mivel azonban ennél kisebb tranzisztort nem lehet készíteni, ez az új eszköz kijelöli azt a pontot, ameddig a Moore-törvény érvényben maradhat. Az Intel Sandy Bridge nevű processzorai több mint kétmilliárd tranzisztort tartalmaznak, amelyek 32 nanométerre helyezkednek el egymástól. Az új tranzisztorok viszont akár 0,1 nanométernyire is megközelíthetik egymást, úgyhogy az atomi tranzisztor jelentős processzorteljesítmény-növekedést jelent majd. Feltéve, ha sikerül pár „apró" problémát megoldani. Az egyik legfőbb ilyen nehézség, hogy az új processzorok csak rendkívül hideg hőmérsékleten, közel mínusz kétszáz fokon működnek, ez pedig még nehezen elképzelhető normál irodai alkalmazás esetében. (L. A.)
2012. 02. 24. (XVI/08)
