Metanolt nagy mennyiségben először a hadsereg járműveihez használt Németország a második világháborúban. Ezt szintézisgázból állították elő nagy hőmérsékleten és nyomáson, vagyis a termelés nem volt éppen gazdaságosnak mondható. Később, a hetvenes évekbeli olajembargó idején került újra előtérbe a faszesznek is nevezett metanol használata - csak az Egyesült Államokban húszezer metanolkompatibilis autót gyártottak, azonban a bioüzemanyagok térhódítása kiszorította a metanolt.
A metanol nagy előnye, hogy belső égésű motorokban és üzemanyagcellaként egyaránt felhasználható, tehát nem szükséges újfajta motorokat gyártani hozzá. Sok gépjárműgyártó cég ma már pár száz dollár felár ellenében metanol-kompatibilis kiszerelésben gyártja autóit, de a régebbi modelleket is át lehet így alakítani. Egy esetleges baleset esetén pedig a benzinnel ellentétben a metanol oltható lenne vízzel is.
Az új üzemanyag másik nagy előnye az ára. Míg néhány évtizeddel ezelőtt az előállításból fakadóan a metanol ára jóval magasabb volt a benzinénél, mára ez a helyzet megfordult. A modern előállítási lehetőségeknek köszönhetően a faszesz ára jelentősen csökkent, ezáltal a metanolüzemű járművek tankolása is olcsóbb. Hátránya azonban, hogy a benzinhez viszonyítva csak 65 százaléka ég el, ebből fakadóan nagyobb tankra és több tankolásra van szükség - az ár tekintetében azonban még így is megéri.
2012. 08. 31. (XVI/35)
