A zöld tea egyik polifenol molekulájáról, az úgynevezett catechin epigallocatechin-3-gallátról (EGCG) azonban a közelmúltban kimutatták, hogy kísérleti körülmények között gátolja a sejtek osztódását és befolyásolja a sejthalált. Az angol Strathclyde Intézet vezető kutatója, Dr. Dufes szerint a teakivonat intravénásan alkalmazva a szervezetben mindenhová eljut, felhígul, s így lokálisan, a tumor környezetében nem tud hatékony koncentrációt elérni. Ráadásul a tea koffeintartalma miatt még tolerálható legnagyobb dózis (napi kb. 2,5 liter) szájon át adva sem ér el olyan magas koncentrációt a vérben, amely hatékony lehetne: az elfogyasztott mennyiségnek mindössze 0,1-1 százaléka jut a keringésbe.
Az angol kutatóknak azonban sikerült célzottan a daganathoz juttatni a teapolifenolt, mégpedig úgynevezett vezikulába, liposzómához hasonló membrángolyócskákba zárva. A célzott kezelést a vezikula felszínén található fehérje (transzferrin) biztosítja, melynek receptorait a daganatsejtek a felszínükön hordozzák. A célzott kezelés tehát elsősorban a tumorsejteket támadja. Az intravénásan alkalmazott, vezikulába csomagolt teakivonat bőr-, illetve agydaganatos állatokban csökkentette a tumor méretét, 40 százalékban pedig teljesen „eltüntette” a tumort jelentős mellékhatások nélkül, megnövelve ezáltal a túlélést. Az egyéb módokon alkalmazott teakivonatnak azonban semmilyen hatása nem volt.
A célzott terápiák között a teakivonat ígéretes stratégiának tűnik, bár attól még igen messze vagyunk, hogy egy csésze tea élvezetes elfogyasztásával leküzdhetnénk a daganatok keletkezését. Mindenesetre a koleszterinszint-csökkentő és antioxidáns hatású zöld tea fogyasztása mellett az egészséges és kiegyensúlyozott táplálkozás igazoltan csökkenti a daganatok kialakulásának rizikóját.
2012. 09. 21. (XVI/38)
