Robert Lefkowitz 1943-ban született New Yorkban lengyel zsidó emigráns szülők gyermekeként. A Columbia Egyetemen 1966-ban szerzett orvostudományi diplomájával kardiológusként szeretett volna dolgozni, de a vietnami háború miatt ez a vágya nem teljesült. Katonai szolgálatát szerencsére nem a frontvonalban, hanem hazájában, a Nemzeti Egészségügyi Intézetben kutatómunkával kellett töltenie. Feladata nem volt egyszerű: megtalálni azokat a receptorokat, amelyeken keresztül bizonyos hormonok a feltételezések szerint hatásukat kifejtik.
Főnökének már kész kísérleti terve volt. Úgy vélekedett, hogy radioaktív jóddal jelölve egy, a sejtek felszínéhez kötődő hormont, a keletkező radioaktivitás segítségével a receptorok megtalálhatók. A módszerrel Lefkowitznak 1970-ben sikerült az agyalapi mirigy által termelt, a mellékvesére ható hormon receptorát megtalálnia. Ezt követően az észak-karolinai Duke Egyetem professzori állást ajánlott neki. A kardiológia iránti lelkesedése továbbra is megmaradt, ezért szívbetegségekkel akart foglalkozni. Ekkor már ismert volt, hogy a mellékvese egyik hormonja, az adrenalin jellegzetesen hat a szívre, növeli a pulzusszámot és a vérnyomást. Noha feltételezték, hogy léteznek az adrenalint megkötni képes receptorok, szerkezetüket és funkciójukat még nem ismerték. Szintén radioaktív jód alkalmazásával Lefkowitz kimutatta és izolálta a receptor egy típusát, a béta-adrenerg receptort.
Ezt követően jelentkezett nála egy fiatal orvos, az 1955-ben született Brian Kobilka (képünkön). Miután a Yale Egyetemen diplomát szerzett, a Washingtoni Egyetem klinikáján belgyógyász rezidensként dolgozott. Az intenzív osztályon töltött gyakorlata során lenyűgözte az adrenalin erőteljes, a légzés és a vérkeringés gyors helyreállításában megmutatkozó életmentő hatása. Ebben az időben már ismert volt, hogy melyek azok a sejten belüli folyamatok, amelyek a sejtet érő különböző külső hatásokra, mint például adrenalinhatásokra zajlanak le. Felfedeztek egy fehérjecsoportot, a G-fehérjéket, más néven G-proteineket, amelyek a különböző külső hatásokra adott élettani válaszban kulcsszerepet játszanak. (A G-proteinek felfedezését később, 1994-ben szintén Nobel-díjjal jutalmazták.) Lefkowitz úgy vélte, hogy a béta-adrenerg receptor funkciójának megismeréséhez a receptor génjének feltérképezése fontos lépés, ezért ifjú munkatársára ezt a feladatot bízta.
2012. 10. 19. (XVI/42)
