Ahogy ezek a vállalatok – az individualizmus és a pluralizmus önjelölt bajnokai – egyre nagyobbá nőnek, algoritmusaikon keresztül konformizálják a tömegeket és felszámolják a privát szférát. Bevezettek a félrevezető információk megbízhatatlan és beszűkült világába, ahol nincs helye az önálló gondolatoknak, az értelmes párbeszédnek – mutat rá Franlin Foer 2017-ben megjelent könyvében, amelynek címe World Without Mind: The Existential Threat of Big Tech (Egy értelem nélküli világ: Egzisztenciális fenyegetettségünk a nagy techcégek részéről).
A Szilícium-völgy megjelenése előtt a monopólium, a tröszt, a kartell szavaknak egyértelműen pejoratív értelme volt az amerikai közbeszédben. A „monosz” (egyetlen) és „polein” (eladni) görög szavakból összetevődő monopólium alatt olyan gazdasági társaságot értünk, amelyiknek nincs versenytársa a piacon. Általánosan elfogadott nézetté vált, hogy ha monopolhelyzetbe kerülnek bizonyos piaci szereplők, akkor sérül a vásárlók érdeke. Ilyenkor, ha kiszorulnak a versenytársak, a monopóliumok önkényesen meghatározhatják a kizárólag általuk kínált termékek vagy szolgáltatások árait és minőségét.
Az Egyesült Államok szenátusa 1890-ben szavazta meg a Sherman-féle trösztellenes rendeletet, amely az olaj, a vasút és az acélipari óriásokat vette célba. John Sherman szenátor így érvelt akkoriban: „Ha nem vagyunk hajlandóak eltűrni, hogy király legyen a politikai hatalom csúcsán, akkor azt sem tűrhetjük el, hogy az életünkhöz szükséges alapvető javak megtermelésének, szállításának és értékesítésének az élén királyok álljanak.”
2017. 12.15. (XXI/50)
