hetilap

A hátunk mögött hagyott két hét a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) életében a legizgalmasabbak közül való volt – már amennyire izgalmasnak nevezhető a befektetők között eluralkodó pánikhangulat. A BÉT hivatalos indexe a csütörtöki zárásban 5467,69 ponton zárt, amely a hét eleje óta 1722 pontos értékvesztésnek felel meg. A történelmi maximumtól (április 23-án 9016 pont) pedig már 40 százalékos az elmaradás. A forgalom az átlagosnál némiképp élénkebb volt, a befektetők tömeges eladási megbízásai kivétel nélkül minden részvény árfolyamán nyomot hagytak. A legnagyobb kapitalizációjú, likvid, biztos fundamentumokkal rendelkező cégek is áldozatul estek az általános piaci hangulat következtében kialakuló eladási nyomásnak, jelezvén, hogy a meghatározó befektetők valóban elkezdték kivonni pénzüket az országból. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) a hét elején figyelmeztetett hogy amenynyiben szükségét látja, be fog avatkozni a nemzeti fizetőeszköz védelmében. Szerdán, miután Oroszországban felfüggesztették a dollár kereskedelmét az MNB kétszer is interveniált annak ellenére, hogy a forint 4,5 százalékos intervenciós sáv közepétől mindössze 1,5 százalékkal távolodott el. Ehhez hasonló lépésre 1995 óta nem volt példa. A jegybank hivatalos közleménye szerint a lépés a bizalom erősítésére szolgált csupán, amelyre igencsak szükség van – a kelet-európai valuták jelentős mérték? gyengülése mögött a befektetési alapoknak a fejlődő piacoktól való elfordulása áll. Itt érdemes megjegyezni, hogy a magyar piac a régión belüli összehasonlításban is kiemelt helyen áll a külföldi tőke arányát illetően – a külföldi intézményi befektetők részaránya 70 százalék körüli – és amennyiben a meghatározó szereplők túlzott kockázatot látnak a piacban, akkor kivonulnak onnan. Megfigyelhető, hogy a külföldiek egy-egy válsághullám kialakulásakor nem fordítanak túlzott figyelmet a makrogazdasági jelzőszámok egyre kedvezőbb alakulásának, sem a vállalati eredményeknek, hanem a régió súlyát egységesen lecsökkentik a portfoliójukban. Az elmúlt héten a pánikhangulat kialakulásában egyértelműen Oroszország játszotta a főszerepet, ahol a rubel effektív leértékelésével egyidőben 90 napos fizetési moratóriumot rendeltek el, majd ezt követte a kormány menesztése. A pénz és tőkepiacokra ezután a legnagyobb csapást az adósságrendezés részleteinek ismertetése mérte, amely szerint az 1999. december 31-ig lejáró rubelköveteléseket átváltják hoszszú lejáratú (3-4-5 éves) rubelkötvényekre. Az átrendezés mintegy 38 Mrd dollár adósságot érint. A külföldiek negatív reakciója teljes mértékben érthető, ugyanis ezzel a lépéssel gyakorlatilag kényszerítve lettek arra, hogy Oroszországban tartsák a pénzüket továbbra is, ahol a növekvő infláció és a rubel további leértékelődése kedvezőtlen feltételeket teremt. A külföldiek számára azonban maradt választási lehetőség: a csere során olyan 8 éves lejáratú dollárkötvényhez is hozzájuthatnak, amely 5 százalékot fizet – azonban a követelésállományuk mindössze 20 százalékára vonatkozhatnak ilyen feltételek. Az orosz válság tehát még messze nem megoldott, az elkövetkező időszakban kellemetlen meglepetéseket is tartogathat. És ekkor még nem beszéltünk az elhúzódó ázsiai válságról, valamint a Dél-Amerikában eluralkodó valuta-válságról sem. Ugyanakkor a pánik megszűnésével a racionálisabban gondolkodó befektetők lépései által az árfolyamok normalizálódására lehet számítani.