Princz-bank végjáték

Az augusztus 7-ei rendkívüli közgyűlésre időzített jelentésben a Deloitte &
Touche Kft. nemzetközi könyvvizsgáló cég különösebben nem koppintott a Postabank
és Takarékpénztár Rt. "fejére". Megállapítja, hogy a bank 13,95 milliárd
forint veszteséget "termelt" tavaly, de ebből csupán 1 milliárd forint terheli a
kiterjedt leányvállalati hálózatot, így a mintegy 12 milliárdos deficitet rossz
ügyletei miatt maga a bank követte el. A Postabank saját tőkéje így 1997 végén
15,7 milliárd forint, a konszolidálásba bevont vállalkozások saját tőkeállománya
pedig 25,4 milliárd forint volt. A bank konszolidált mérlegfőösszege 1997. december
végén 371,3 milliárd forint volt, az előző évinél 31 milliárddal (9 százalékkal)
kevesebb. A könyvvizsgáló cég pozitívan látja a Postabank jövőjét, mert a javuló
gazdálkodási környezet kedvező lehetőségeket nyújthat a banknak a
területfejlesztésekhez kapcsolódó önkormányzati és állami infrastrukturális
beruházások, valamint a feltörekvő kis- és középvállalatok finanszírozása
terén.

Princz Gábor nemcsak banki szakemberként vált közismertté, hanem a nevét média- és
üzleti birodalom kiépítőjeként is emlegetik. Pénzügyi, politikai, kulturális
körökben egyaránt a jól tejelő szent tehén impresszióját festette le a
Postabankról. A részvénytársaság – leányvállalatainak száma és
kereszttulajdonlásai miatt – igen szerteágazó és nehezen áttekinthető rendszert
alkot. A bank 22 vállalatot vont be a konszolidációba (az anyacéggel együtt 166
milliárd forint árbevételre tettek szert). A banknak 6 társult vállalata van, egyet
egy másik céggel közösen vezet, és ezenkívül még 17 egyéb befektetése is van. A
leányvállalatok pedig további 29 befektetést birtokolnak, összesen 6 milliárdos
befektetett összeggel. A 22 leányvállalat közül hét a média területén működik,
amelyek üres zsákként engedték át magukon a befektetett tőkét: vagy veszteséget
termeltek, vagy igen csekély, elenyésző pozitívumot mutattak. A birodalom – mint
ahogyan az a birodalmakkal lenni szokott – valószínűleg széthullik majd. Az állam
részéről szükséges konszolidáció végösszege és annak megtérülési esélye
egyelőre a talányok körébe tartozik. Az állami tulajdonú OTP Bank nem titkolta, hogy
szíves örömest átveszi a Postabank sikerágazatát, a lakossági
betétszámla-vezetést (ez adja egyébként a bank mérlegfőösszegének nagy részét.
A médiacégeket pedig valószínűleg egy kalap alá vonják majd. A folyamatot
meggyorsítandó, a stratégiai döntésekhez szükséges 75 százalékos
támogatottságot 50 százalékra szállítják le a közgyűlésen, hogy a
szerkezet-átalakításokat könnyedén kivitelezhesse az új menedzsment.

A Postabank kétes ügyletei mellett nem hagyható figyelmen kívül az, hogy – az
alapítói szándékoknak megfelelően – mind a szolgáltatás minőségében, mind az
ügyfelek kiszolgálásában forradalmi változásokat hozott. Így nem csoda, hogy a
mérlegfőösszege tíz év alatt 6 milliárdról 365 milliárdra emelkedett, a lakossági
betétállománya 1996 végére megközelítette a 200 milliárd forintot. Ügyfeleinek
száma mára elérte a 3,5 milliót, összhitelállománya meghaladja a 200 milliárd
forintot.

Az 1997 februárjában történt bankpánik miatt megtört a dinamikus fejlődés
lendülete: ettől az időponttól 1997 decemberéig összesen 67 milliárd forint
vándorolt el a banktól. De ha a korábbi tendenciából fakadó betétnövekedést
vesszük a számítás alapjául, úgy – becslések szerint – 100 milliárdos
veszteségről kell tudomást vennie a Nádor téri banknak. Nem hozta a menedzsment
nyilvánosságra, de a pánik után egészen az év végéig folytatódott a
betétszámlakönyv részarányának csökkenése, és ez az idén sem állt le, hanem
napjainkban is csupán stagnál, sőt további kis mérték? csökkenés
prognosztizálható az év hátralévő részében. A bankpánik megtörte a lakossági
megtakarítások terén szerzett piaci erősödést is: amíg a Postabank 1989-ben 1,1
százalékot tett ki az összmegtakarításokon belül, addig 1996-ban ez 17,3
százalékra emelkedett.

A könyvvizsgáló cég a tíz év távlatából úgy látja, hogy a bank gazdasági
életben betöltött szerepe és bankrendszerben elfoglalt helye összhangban van a
pénzügyi kormányzat eredendő alapítói szándékával. A Postabankot, mint ismeretes,
1998-ban a bankrendszer huszonharmadik pénzintézeteként, konkrét céllal, univerzális
kereskedelmi bankként hozták létre. Az alapítóknak az volt vele a célja, hogy
teremtse meg a lakossági és vállalati pénzműveletek egységes feltételrendszerét,
törje meg a lakossági pénzpiacon az addig uralkodó pénzintézetek monopol helyzetét,
és ezzel európai színvonalú bankári szolgáltatásokat honosítson meg
Magyarországon.

Az a tény azonban, hogy alig több mint 2 milliárd forintos alaptőkével jött létre a
bank, eleve egy behatárolt pályára predesztinálta a pénzintézetet. Az alacsony
tőkeellátottság és a nagyüzemi méreteket igénylő elvárások miatt már az
induláskor súlyos és a jövőt meghatározó problémák feszültek. Utólag úgy
látszik – állapítja meg az auditor –, hogy az alapításkor megszabott célok
megvalósításához 60 milliárd forintos alaptőkével kellett volna elindítani a
bankot. A piac elvárásaiból fakadó fejlesztési kényszer váltotta ki a permanens
tőkeemelési igényt.