A 14 hónappal ezelőtt a thaiföldi valuta leértékelésével kezdődött
jelenséget, jóllehet meglepő volt, Európában és Amerikában eleinte senki nem
tartotta igazán veszélyesnek. A később ázsiai válság néven kibontakozó járvány
azonban egy pár hét alatt végigsöpört Indonézián, Malajzián, a Fülöp-szigeteken
és Ázsia jelentős részén, olyan évtizedek óta töretlenül fejlődő gazdaságokat
sodorva visszaesésbe, mint a Kelet csodájának számító Japán, vagy a kistigrisek
éllovasa, Dél-Korea. A válságot nem annyira makroökonómiai egyensúlyzavarokkal,
mint inkább az adott országok pénzügyi rendszerének gyengeségeivel és
kormányzatának hibáival, valamint a rendkívüli módon liberalizált tőkemozgással
magyarázzák. A probléma természetesen nem a nemzetközi tőkemozgás szabadsága. Az
IMF ázsiai válságról készült jelentése szerint a pénzügyi szektor kontrolljának
hiányosságai és a pénzügyi kockázatok nem megfelelő kezelése vezette az ázsiai
országokat oda, hogy egyre többet kölcsönöztek a nemzetközi tőkepiacról. A
kölcsönök nagy része rövidtávú volt, külföldi fizetőeszközben állt, és
árfolyam-ingadozások ellen nem volt biztosítva. Központi ellenőrzés híján a
külföldi tőke beáramlása idővel egyre gyengébb beruházásokat finanszírozott.
Bár a válság kialakulásához a magánszektor könnyelm? és nagymérték?
kölcsönfelvétele vezetett, a helyzetet súlyosbította a jelentős állami
szerepvállalás a gazdaságban, valamint az, hogy a vállalati és nemzeti elszámolások
sok helyütt átláthatatlanok voltak, és az adott országok nem valós gazdasági
adatokat adtak közre magukról.
A járvány helyi sajátosságokat mutatva idén nyáron a kapitalizmust nem régóta
próbálgató Oroszországban, s rajta keresztül Európában is felütötte fejét, de
sajnos Latin-Amerika sem maradt ki a fertőzésből. A múlt héten Kolumbia kényszerült
nemzeti fizetőeszközének 23 százalékos leértékelésére, és félő, hogy Venezuela
és Brazília is követi a példáját, mivel az ázsiai térségbe irányuló réz- és
olajexportjuk jelentős csökkenése komoly bevételkiesést okoz. A világ árutőzsdéin
ugyanakkor 21 éves mélyponton vannak az árak. A jelentős túltermelés miatt a
nyersolaj pl. ára egyharmadát vesztette el pár hónap alatt, ami óriási
veszteségeket okoz a kőolajtermelő országoknak és vállalatoknak. A helyzet
komolyságát jelzi, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) múlt hétvégére Washingtonba
hívta az összes latin-amerikai ország gazdasági vezetőjét.
A találkozón résztvevő amerikai pénzügyminiszter, Robert Rubin arról biztosította
latin-amerikai kollégáit, hogy "amennyiben szükségessé válik, az USA támogatja az
IMF-en keresztüli segítségnyújtást, sőt maga is kész közvetlen hitelezésre".
Brazíliából azonban továbbra is menekül a tőke, a nemzeti valuta, a real
leértékelésétől tartva. A Reuters elemzése szerint egy ilyen leértékelés a
latin-amerikai térség legnagyobb gazdaságában az egész térséget az ázsiaihoz
hasonló visszaesésbe sodorná. A 12 latin-amerikai országból álló Riói Csoport a
nemzetközi pénzintézetek azonnali beavatkozását kérte a válság kihatásainak
korlátozására.
Napjainkra jellemző, hogy a jelentős gazdasági hatalmak közül egyedül az Egyesült
Államok növekszik számottevő mértékben. Amellett, hogy a világ legnagyobb
gazdasága, szinte ez az egyedüli gazdaság, amely egyelőre mentes a válság legapróbb
jeleitől is. Az infláció nem mérhető, a munkanélküliség sokéves mélyponton van,
és a gazdaság szereplői optimisták. Természetesen az elmúlt hetek nemzetközi
pénzpiaci ingadozásai, az orosz és a latin-amerikai helyzet labilitása és a globális
recesszió rémképe erőteljesen foglalkoztatja az Egyesült Államokat is. Mint azt az
amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve elnöke, Alan Greenspan megjegyezte:
"Hiú ábránd az, hogy az USA a fokozódó világgazdasági feszültségek közepette
is a prosperitás oázisa maradhat". Ez a kijelentés és a bankelnök más
megnyilatkozásai sejtetni engedik, hogy Greenspan immár nemcsak az amerikai növekedés
fenntartásáért, hanem a globális stabilitásért is felelősséget érez, és esetleg
kész lesz világgazdasági-konjunkturális szempontokat is figyelembe venni az amerikai
monetáris politika alakításakor.
Erre valószínűleg szükség is lesz, miután az orosz rubel két hét leforgása alatt
elvesztette fizetőerejének kétharmadát, a Duma Clinton félresikerült látogatása
után másodszor is elutasította Csernomirgyin jelölését a miniszterelnöki posztra,
és egyesek polgárháborús veszélyről beszélnek Moszkvában. Miközben Jelcin piaci
reformokat ígér, ezzel ellentétben az állami ellenőrzés növelésének
elkerülhetetlenségéről beszél, egyes tartományokban pedig máris bevezették a
szovjet időket idéző központi árellenőrzést. Valószínűleg ez a fejlemény adta
meg a végső lökést Nagy-Britanniának, hogy rendkívüli értekezletre hívja a világ
hét vezető ipari országának (G-7) képviselőit a hétvégére Londonba. A lehetséges
segítségnyújtás feltételei és mikéntje mellett a világ vezető gazdasági
hatalmainak pénzügyi szakemberei arról is tárgyalni fognak, hogyan óvják meg saját
gazdaságukat. A találkozón a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap és az Európai
Bizottság is képviselteti magát. Ezek egyenlőre mind olyan nemzetközi szervezetek,
amelyek korlátozott módon tudnak segíteni a kibontakozó világgazdasági válság
kezelésében. Nem kizárt, hogy a hétvégén új szervezeti forma, vagy szélesebb
hatáskör? nemzetközi pénzügyi intézmény felállításáról is szó fog esni.
Elemzők szerint maga a találkozó ténye is megnyugtathatja a nemzetközi piacokat, bár
a kritikusok megjegyzik, hogy a G-7 eddig sem az ázsiai válság kezelésében, sem a
mostani orosz válság kapcsán kibontakozni látszó globális recesszió kezelésében
nem reagált elég gyorsan és hatékonyan.
Az eddigi fő válságkezelő, a 182 tagországot számláló Nemzetközi Valutaalap (IMF)
tartalékai idén az orosz és az ázsiai válság kezelése következtében jelentősen
megcsappantak, és újabb nagyszabású mentőakciókat már csak abban az esetben lenne
képes végrehajtani, ha az amerikai képviselőház jóváhagyja az USA 18 milliárd
dolláros pótlólagos hozzájárulását a pénzzavarba került intézmény számára. Az
IMF legnagyobb finanszírozója amúgy is az USA, amely mintegy 38 milliárd dollárral
járul hozzá az alap éves költségvetéséhez (ezzel az összes költség 18
százalékát vállalva). A képviselőház mostani IMF-ellenes hangulatát azonban jól
érzékelteti az a gyakran hangoztatott vélemény, mely szerint az Oroszország számára
nemrég nyújtott 22,6 milliárd dolláros kölcsön elhamarkodott pazarlás volt, hiszen
Oroszország ennek ellenére a tönk szélére sodródott. Európában is egyre
nyilvánvalóbb az az álláspont, hogy Oroszország akkor kaphat további nemzetközi
segítséget, ha stabil politikai vezetést és piaci reformokra adott komoly garanciákat
tud felmutatni.
A világgazdaság legutóbbi fejleményei láttán pedig sokakban felmerül a kérdés,
vajon nem egy erős nemzetközi központi hitelintézet, válságkezelő, pénzügyi
tanácsadó és ellenőrző szervezet felállítására, vagy valamelyik jelenlegi
szervezet ilyetén átalakítására lenne-e szükség ahhoz, hogy bolygónk meg tudjon
birkózni egy újabb gazdasági világválság szörnyetegével.
Az elmúlt év jelentősebb világgazdasági eseményei
1997. július Az export csökkenése miatt Thaiföld leértékeli
fizetőeszközét. Malajzia és a Fülöp-szigetek szorosan követik.
A New Yorki Tőzsde indexe 8000 pont fölé emelkedik
1998. 09. 12. (II/36)
