Az ENSZ 986-os határozata szerint amíg Irak nem semmisíti meg tömegpusztító
fegyvereit, addig szigorú gazdasági szankciót érvényesítenek vele szemben, azaz nem
folytathat szabadkereskedelmet. Irak aranyát, az olajat csak egy meghatározott értékben,
félévenként 2 milliárd dollárban maximalizált összegért exportálhatja. Azonban az
ebből befolyó összeggel sem rendelkezik szabadon, hanem a pénz az ENSZ ellenőrző
bizottságához kerül, majd annak jóváhagyása után az Olajat Élelmiszerért nev?
program keretében Irak a bevételen kizárólag humanitárius eszközöket vásárolhat,
a fennmaradó részt pedig az Öböl-háború áldozatainak kell fizetnie.
A közel nyolc éve tartó gazdasági embargó alatt igaz, hogy jelentősen visszaesett
Irak gazdasága. A korábban virágzó, olajban gazdag ország GDP-je 1996-ban csupán 18
milliárd dollár, azaz közel egyharmada volt az 1989. évinek. Tavaly 200 százalékos
volt az infláció, és igen magas a munkanélküliség aránya. A lakosság az alapvető
élelmiszereket is alig tudja megvásárolni. A népesség egészségi állapota 50 évvel
ezelőtti szintre zuhant vissza. S az embargó miatt eddig 100 milliárd dollárnyi
veszteséget könyvelhet el a Szaddam-rezsim – adta közre egy közelmúltban megjelent
amerikai tanulmány.
Az ENSZ ugyan megszavazta, hogy a 2 milliárdos kvóta 5,26 milliárdra emelkedjen félévente,
úgy tűnik azonban, hogy a háború során megsemmisült termelőeszközök miatt Irak
nem tudja kihasználni a lehetőségeket. Az export-kapacitás nagy része ugyanis vagy az
irak–iráni, vagy az Öböl-háborúban tönkrement. 1983-ban az exportkapacitás 700
millió hordó volt naponta, jelenleg viszont napi 1,4-2,4 millió, tehát a keret kimerítése
messze meghaladja a képességeket. E két háború során az országos villamosenergia-hálózat
90 százaléka tönkrement, és az erőművek 80 százaléka megrongálódott. De manapság
is csak a háború előtti kapacitás 40 százaléka működik. A termelő kapacitás is
jelentősen visszaesett. Az irak–iráni háborúból épphogy csak kilábaló Iraknak az
Öböl-háborúban elszenvedett csapások miatt megsemmisült az olajtermelő kapacitásának
nagy része. Hiszen amíg 1990-ben 3,5 millió hordó volt a napi teljesítmény, addig az
embargó bevezetését követően 300 ezerre esett viszsza. 1997-re már sikerült 1,2
millió hordó napi teljesítményt elérni, de ez még mindig csak a háború előttinek
az egyharmada.
Bár Irak az ENSZ-kvótát nem tudja kimeríteni, mégis jelentős a feketekereskedelem.
Sajtóértesülések szerint az illegális bevétel eléri a 700 millió dollárt évente.
Napi 100 ezer hordó nyersolajat csempésznek Törökországba, Pakisztánba, Indiába, Iránba.
Irak azonban ígéretes újrakezdő lehet, amennyiben ad magának lehetőséget. Ma 112
milliárd hordó olajtartalékkal rendelkezik, és további 215 milliárd hordónyi
potenciális készlete van, ami azt jelenti, hogy Szaúd-Arábia után Irak a világon a második
legnagyobb olajtartalékkal bíró ország. De nemcsak a kitermelt olaj mennyisége
hatalmas, hanem a mélyben szunnyadó további készlet is figyelemre méltó. A manapság
termelő mezők ugyanis az összes készlet 40 százalékát teszik ki csupán.
Tehát Irak az embargó feloldása után igen jó adottságokkal kezdhetne új korszakot.
Jól látják ezt a külföldi befektetők is. Bár a nyolcéves ENSZ-blokk óta nincs
befektetői mozgás az országban, mégis sok cég tárgyal, sőt konkrét szerződésekkel
készül a szankciók feloldása utáni időszakra. A tanulmány szerint például egy korábban
napi 11 ezer hordós olajmező a Total segítségével fejlődött a mai 50 ezres napi
kapacitásra. Az orosz Lukoil három éves tárgyalás után tavaly többségi részesedést
szerzett egy olajmező működtetésére. De tárgyal még a BP, a Shell, valamint az
amerikai Amocco, a Coastal vagy a Texaco is az iraki olajcégekkel.
Az iraki kormány konkrét tervet dolgozott ki az embargó feloldását követő időszakra.
Azt világosan látják, hogy önerőből nem képes talpraállni az ország, ezért nagy
arányú külföldi tőkét igyekszik majd bevonni a rogyadozó gazdaságba. A gazdasági
szankció feloldása után – a tervek szerint – egy évre közel megháromszoroznák a
napi termelési kapacitást, az azt követő 3-5 évben napi 3,5 millió hordó, a következő
10 évben napi 6 millió hordó olajat termelnének ki. Ehhez – az első 2-3 évben –
legalább 5 milliárd dolláros befektetés szükségeltetik, a tíz éves tervhez pedig
30-50 milliárd dollár kölföldi befektetésre van szükség. A jelek szerint nem lesz
hiány a jelentkezőkben.
1998. 11. 21. (II/47)
