Az unió legtöbb politikai vezető személyisége abban reménykedik, hogy a közös
valuta egy nagy ugrás a történelemben, amely a nagyobb egység és növekvő befolyás
által visszahelyezi Európát egykori dicsőséges vezető pozíciójába. Erkki
Liikanen, Finnország uniós főtisztségviselője ezt így fejti ki: "Ha az emberek a
dollárról beszélnek, egyúttal fognak beszélni az euróról is. Mostantól Európát
és az Egyesült Államokat ugyanazzal a lehellettel fogják említeni." Ha a
visszafogott finneknek ez a véleménye, akkor nem nehéz elképzelni, hogyan gondolkodnak
erről a kérdésről a francia vagy a német politikusok.
A birodalmi álmok valóra váltása azonban kemény munkát igényel, mivel az unió
egyes régiói eltérő fejlettségi szinttel rendelkeznek. Ezt a megosztottságot az európai
közgazdászok humorosan a "banánköztársaság" jelzővel illetik. Ezt úgy érthetjük
meg, ha elképzelünk Európa térképén egy nagy banánt, amelynek felső vége Írország
keleti részénél kezdődik, áthalad Dél-Anglián, Franciaország középső és Németország
délnyugati részén, majd Észak-Olaszországban ér véget. A banán az EU gazdag régióit
jelzi, a délre eső részek a szegény, az északra eső részek az átlagos szintet
mutatják. Európa számára a fő kérdés a következő évezred elején, hogy az
egyvalutás rendszer és a makrogazdaság közös szerkezete elegendő-e a nagyon különböző
gazdasági szinten álló régiók fejlődése számára.
Az euro sikere egyébként csak akkor biztosított, ha a jelentősebb árfolyam-ingadozásokat
ki tudja kerülni. Ezzel az európai valutaspekulációk utolsó napjaikat élik. Természetesen
lesz lehetőségük a spekulánsoknak 1999. január elseje után is, azonban mozgásterük
lényegesen beszűkül. A főbb nemzeti valuták (márka, frank stb.) ugyanis még 2002. július
1-ig élni fognak, ezután az egységes európai valuta veszi át a nemzeti valuták helyét.
De már most hazánkban is a bankok egyre inkább arra ösztönzik ügyfeleiket, hogy térjenek
át az euróban történő elszámolásra, ugyanis ezáltal megspórolhatják a különböző
nemzeti valuták átváltásánál felszámítandó banki jutalékot. Az persze, hogy az
árfolyamváltozások hogyan alakulnak, és ezáltal ki mekkora nyereséget, illetve
veszteséget könyvelhet el, még a jövőben fog kiderülni.
| Munkanélküliség (1998. júliusi adatok) (%) |
Felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya az összlakossághoz képest (%) |
Inflációs ráta (%) | Kamatláb (%) | |
| Ausztria | 4,5 | 8 | 0,65 | 5,4 |
| Belgium | 8,8 | 25 | 0,8 | 5,4 |
| Finnország | 12 | 32 | 1,4 | 5,5 |
| Franciaország | 11,9 | 19 | 0,5 | 5,3 |
| Németország | 9,6 | 23 | 0,6 | 5,3 |
| Írország | 9,1 | 20 | 2,8 | 5,7 |
| Olaszország | 12,3 | 8 | 2,1 | 5,9 |
| Luxemburg | 2,3 | 20 | 0,7 | 5,4 |
| Hollandia | 3,8 | 23 | 1,3 | 5,3 |
| Portugália | 6,2 | 12 | 2,2 | 5,8 |
| Spanyolország | 18,8 | 17 | 1,6 | 5,7 |
Forrás: Newsweek
1998. 12. 31. (II/52)
