Nagy-Britannia egyike a távolmaradóknak. Tony Blair brit miniszterelnök elég
óvatos ahhoz, hogy unióbarát beállítottságát a patriotizmus zászlajával elfedje.
Legutóbb pl. a legunióellenesebb brit lap,a The Sun hasábjain azt nyilatkozta, hogy
helytelen felfogás az Uniót szuperállamként látni. Az elmúlt évi választásokon
óvatosságból nem hirdette meg programjában az egyvalutás rendszerre való
átállást, hiszen köztudott, hogy a legtöbb euroszkeptikus választópolgár a
szigetországban van. Amint azonban a belpolitikai klíma kedvező lesz az euro számára,
Blair ki fogja használni a helyzetet a csatlakozásra. Ez a lépés pedig fel fogja
gyorsítani más, eddig szintén tartózkodó államok csatlakozását is, mivel a
skandinávok éppen a brit példára hivatkozva döntöttek a kivárás mellett.
Amennyiben sikeres lesz a monetáris unió, mágnesként fogja magához vonzani az összes
európai országot és a világtörténelemben megvalósul valami, amit a Római Birodalom
óta annyian próbáltak létrehozni, de csak részsikereket értek el. Ez az egységes
Európa monetáris unió az EU "szíve, ugyanis csak ezáltal válhat Európa
egyetlen piaccá, és az egyesítés által az európai gazdaságban rejlő erő az Uniót
a vetélytársai (USA, Japán) fölé tudja emelni.
A legszerényebb becslések szerint is tíz éven belül megvalósulhat, hogy minden
európai nemzet egyetlen valutával, az euroval rendelkezzen. 2002. júliusában a frank,
a német márka és a líra teljesen meg fog szűnni, addig az euroval párhuzamosan
használhatóak lesznek még.
Az euro által megvalósuló gazdasági egység az Unió vezetői szerint nagyobb
politikai egységet fog eredményezni, ezért mérföldkő Európa egy állammá
válásának folyamatában.
Az Egyesült Államok várakozással figyeli, hogy az egyvalutás rendszer milyen
változásokat idéz elő Európában és a világgazdaságban.Tokió azonban nem vár,
hanem az euro mintájára egy új valutakosár tervén dolgozik, amely az ázsiai
országok közös fizetőeszköze lenne. Ezzel fő célja az Ázsiát a közelmúltban
megrázó pénzügyi válsághoz hasonló események kiküszöbölése.
Amennyiben a tagállamok számára gazdasági fellendülést hoz a monetáris unió, a
többi EU ország csatlakozása nem lehet kérdéses. A siker azonban nem egyértelmű,
nagy nehézséget jelent például az árfolyam-ingadozások kiküszöbölése.
Szakértők szerint hosszútávon az egyvalutás rendszer sikere a magas szociális
juttatások és a szintén nem elhanyagolhatóan számottevő munkanélküliségi ráta
változásán múlik. A monetáris unió egyik hatása, a bérek kiegyenlítődése komoly
feszültségforrás lehet az elfogadó államok körében. A bérszínvonal
Németországban és Franciaországban a legmagasabb. Egy német alkalmazott átlagosan
2175 eurót keres havonta, ehhez képest jelentősen kevesebbet kap kézhez egy olasz
(1528 eurót) vagy egy spanyol (1241 eurót ). A jelenlegi gazdasági feltételek mellett
a spanyol bérek egy százalékos növekedése mellett a német vagy francia bérek két
százalékos csökkenése várható. Franciaországban pedig már a jelenlegi bérhelyzet
is sok sztrájkot eredményezett.
– A Római Birodalom bukása után először Kis Pipin frank uralkodó bocsátott ki
ezüst dénárt 775-ben, amely a középkor általános fizetőeszköze lett. Ugyanebben
az évben jelent meg Angliában az ezüst penny, amely sterling néven vált később közismertté.
– 1252-ben az itáliai városállamok saját arany érméket bocsátottak ki az Észak-Afrikával
való kereskedelem lebonyolítására. Ezek széles körben elterjedtek, és hamisították
is őket. Az itáliai bankárcsaládok pedig a XIII. században már váltókat bocsátottak
ki, és kialakították bankhálózatukat Angliától a Kaszpi-tengerig.
– 1460-ban Velence és Milánó ezüst érméi már kivehető portrékkal jelentek meg.
Hasonló érmék Svájcban, Német- és Franciaországban, valamint Angliában is használatosak
voltak. Egyik fajtája ezeknek az ezüst tallér, amely világhír? lett, lévén az
angol dollár szó ebből származik.
– A XVII. század Európájában a kereskedelem megélénkülésével az érmék
mindennapos használata általánossá vált. 1661-ben pedig Svédországban a Stockholm
Bank kibocsátotta a kontinens első szabadon forgatható bankjegyét. Mivel azonban túl
sokat adtak ki belőle, a svéd kormány a bank alapítóját halálra ítélte, amit később
börtönbüntetésre változtattak.
– 1796-tól 1798-ig terjedő időszakban a francia forradalmi kormány bocsátott ki
utalványokat, amelyeket pénzként használtak. A kormány 40 billiót adott ki belőlük,
ezáltal értékük mintegy 97 százalékát elvesztették.
– 1797 és 1821 között Anglia háborúi az Egyesült Államokkal, valamint Napóleonnal
az arany tartalékok kimerüléséhez vezettek, ezért a Bank of England az aranyban történő
kifizetéseket papírpénzben teljesítette.
– 1865-ben Franciaország, Belgium, Olaszország, Svájc, Görögország és Bulgária létrehozták
a Latin Monetáris Uniót egységes érmerendszerrel.
– 1873-ban Németország, Franciaország és az USA aranyalapot vezetett be a pénz elértéktelenedésének
kiküszöbölésére. /Ezt Anglia már 1821-ben megtette./
– Az I. világháború az aranytartalékok kimerüléséhez vezetett, és Német-,
valamint Franciaországban az aranyalap összeomlását okozta. 1923-ban Németországban
egy kilogramm kenyérért egy millió márkás bankjegyet adtak.
– 1928-ban Európa rövid időre ismét visszatért az aranyalaphoz, amit a gazdasági
világválság ismét összedöntött.
– 1944-ben az USA és a nyugat-európai államok 27 éven át működő dollár-aranyalapot
hoztak létre. Ennek lezárásaként 1958-ban az Európai Gazdasági Közösség létrehozta
saját monetáris egyesülését. 1979-től az EGK saját elszámolási eszközt vezetett
be, ECU (European currency unit) néven. Ez a valuta kizárólag a banki elszámolási
rendszerben működött, és az euro előhírnökeként az EGK gazdasági erejét volt
hivatott jelezni.
– 1989-ben Jacques Delors az Európai Unió elnöke bejelentett egy háromlépcsős
folyamatot, amely az egységes európai gazdasági és pénzügyi rendszerhez vezet.
– 1991-ben a maastrichti Európa Tanács határozatot hozott többek között az euro
1999-es bevezetéséről.
– 1998 márciusában 11 EU tagállam bejelenti csatlakozását az egyvalutás
rendszerhez 1999 január 1-től.
1998. 12. 12. (II/50)
