Bosznia a példa
A konferencia szervezoi azt
hirdetik, hogy az összejövetel egyfajta útmutatás a térség
országainak a békéhez, a demokrácia megteremtéséhez és a
gazdasági reformokhoz vezeto úton. S mivel a polgárháborút
a daytoni megállapodással zárták le, a koszovói háború
befejezodésével Szarajevó mintaképül szolgálhat.
Sokan azonban óvnak attól, hogy így legyen,
mert igaz, hogy Boszniában nincs háború, de továbbra is eros
a megosztottság a bosnyák, a horvát és a szerb közösségek
között. Az etnikumok közötti egyensúlyt 32 ezer NATO-katona
vigyázza. A háború elotti 4,3 milliós lakosság fele még
mindig menekültként bolyong valahol Európában, vagy a világ
más tájain. A mély megosztottság miatt a muzulmán, horvát
és szerb közösségek csak fogcsikorgatva hajlandók az együttmuködésre.
Nemzetközi nyomásra született meg az egyesített ország új pénze,
rendszámtáblája, zászlaja és himnusza is. A béke letéteményese
azonban továbbra is az észak-atlanti szövetség irányította
nemzetközi hadero.
Jelei természetesen vannak annak az 5,1 milliárd dolláros segítségnek,
amelyet a nemzetközi szervezetek, intézmények a köztársaság
helyreállítására ígértek a polgárháború után. Utak, házak,
hidak épülnek, autók járnak az utakon, van üzemanyag, élelmiszer,
gáz és villany. Az átlagos fizetés azonban alig haladja meg a
havi 100 dollárt. A szerbek lakta területeken lévo házakon
meg is látszik a pénzhiány. A boszniai keményvonalas szerb
vezetok makacsul elutasítják Bosznia politikai integrációját
és a háborús bunösök kiadatását, pedig ez az elofeltétele
a külföldi újjáépítési segélyeknek.
A nyugatiakat kiábrándítja, hogy nem sikerült a keményvonalas
politikusok ellenállását megtörni, és elérni a menekültek
hazatérését. Az azonban, hogy Koszovóba ötvenezer katonát küldenek
a béke fenntartására, azt mutatja, hogy a boszniaihoz hasonló
módon igyekeznek békét teremteni. A daytoni megállapodás éppen
azért próbája a koszovói rendezésnek, mert ami muködik
Boszniában, az valószínuleg Koszovóban is megoldást
jelenthet. (MTI)