A kárpótlási huzavona már azzal fenyeget, hogy a kárt vallottak nem élik meg a
nekik járó fizetés teljesítését. Erre való hivatkozással sürgetett
kompromisszumot mindkét fél részéről Stuart Eizenstat amerikai pénzügyminiszter-helyettes
abban a zsákutcába torkollott tárgyalásban, amely egy kárpótlási alap létrehozásáról
folyik hét hónapja az illetékes kormányok, zsidó csoportok és ügyvédeik, illetve a
vállalatok részvételével. A zsidók több, mint 20 milliárd dolláros igényét a német
kormány és a vállalatok mindössze 1,7 milliárd dollár körüli összegben hajlandók
fedezni, hozzátéve, hogy ezt az összeget már folyósították egy nemrégiben létrehozott
humanitárius alapnak – tájékoztat a Financial Times. A felek abban sem tudnak
megegyezni, kik kapják a pénzt, hány túlélő van még életben, és hogyan osszák el
az összeget például a munkatáborban és a koncentrációs tárborokban dolgozottak között.
A zsidó ügyvédek az USA-ban pert indítottak az említett vállalatok ellen, azonban a
szövetségi bíró elutasította a keresetet. A határozatot azzal indokolta, hogy bár
nem kérdéses, hogy a német vállalatok részt vettek a több millió ember ellen elkövetett
bűnökben, "ennek a bíróságnak nincs hatalma igazságot szolgáltatni ebben az ügyben".
A Siemenst azzal vádolták, hogy zsidó kényszermunkából profitált a háború idején,
míg állítólag a fém és vegyipari termékeket gyártó Degussa Huels állította elő
a haláltáborokba szükséges Ciklon B gázt, illetve ő dolgozta fel a zsidóktól
elszedett – sokszor fogtömés formájában tárolt – aranyat is.
E két cég elleni per elutasítása után a zsidók ügyvédei szerint nehéz lesz a kárpótlási
követeléseknek érvényt szerezni, s csak kormányszinten oldható meg a probléma. A
Degussa képviselője a The Wall Street Journal Europe-nak elmondta, hogy a bírósági
határozat megerősíti, hogy a feléjük támasztott ilyen fajta követelések nem
tarthatók, hozzátéve, hogy a vállalat továbbra is kész részt venni a német ipar által
az áldozatok javára létrehozott alapokban.
Eizenstat a héten tartott, kárpótlást sürgető felszólalásában a német cégeket
erkölcsi felelősségüknek megfelelő kompenzációs ajánlat megtételére, míg a zsidók
ügyvédeit nagyobb rugalmasságra szólította fel, ha azt akarják, hogy a túlélőket
még életükben kifizessék.
1999. 09. 18. (III/37)
