Sem eljárási kérdésekben, sem másban nem született döntés, így az érdemi munkát
el sem lehet kezdeni – közölte Balás Péter, a Gazdasági Minisztérium helyettes államtitkára.
Most sem sikerült rendezni a magyar–lengyel agrárvitában felmerülő kérdéseket,
amelyek abból fakadnak, hogy Lengyelország május elején növelte a sertéshús (25-ről
83,3 százalékra), a baromfifélék (28-ról 60 százalékra), valamint a búza (15-ről
70 százalékra) beviteli vámját. Így az idei első félévi exportunk 14 százalékkal
elmaradt az előző év azonos időszakához képest, ezzel egy időben importunk 30 százalékkal
nőtt. Csupán tűzoltó intézkedés volt, hogy 20 ezer tonna kukorica számára biztosítottak
pótlólagos szállítási lehetőséget szeptember végéig, de nem tudni, mi lesz október
elsejétől. Kedvezményes szállítás biztosítása esetén – mind a négy termékre
kiterjedően – beszélhetünk a vita rendeződéséről – szögezte le Balás Péter.
A tagállamok szankcióinak eredményeképpen – amivel gátolják a magyar agrártermékek
exportját – az elmúlt egy év során a CEFTA-tagországokba irányuló agrárexportunk
mintegy tíz százalékkal esett vissza. Idén az első hét hónap végén 25,9 millió
dolláros hiányt mutatott a mérleg, míg tavaly ilyenkor még 161,7 millió dollár volt
az aktívum.
A tárgyalások sarkalatos pontját alkotta az a javaslat, amely szerint a CEFTA-n belül
külön kezeljék az agrár- és ipari kereskedelmi kérdéseket, és csak az utóbbi területen
törekednének a teljes kör? liberalizációra. Az agrárszektorban a "harmonizációt"
céloznák meg, ami magyar részről elfogadhatatlan – mondta Balás Péter, mivel egyes
országoknak (köztük Magyarországnak) a mezőgazdaság, másoknak (mint például
Lengyelországnak) az ipar területén van előnyük. A CEFTA alapszabályában rögzített
koncessziós rendszer teljes kör? átértékelésére pedig nincs szükség.
Az eszmecsere folyamán két fő irányzat alakult ki. Az egyik szerint – ennek képviselői
az agrárpiac-védelmi intézkedéseket támogatják, közéjük sorolható Lengyelország,
Románia, Bulgária és Szlovénia – az agrárviták oka a magas állami támogatásban
keresendő, amelyek miatt zavarok lépnek fel az importőr ország piacán. A másik oldal
álláspontja szerint – ide tartozik Csehország, Szlovákia és Magyarország – az
importőr ország belső problémáiban, nemzeti agrártermelésének nem kielégítő
versenyképességében kell keresni az okokat. A megoldást az első csoport az
exportszubvenciók szabályozásában, korlátozásában látja, míg a másik álláspont
szerint az általános védelmi szabályok lehetővé teszik a támogatási formák
alkalmazását.
1999. 09. 18. (III/37)
