hetilap

– A NATO-bombázások elültével csendesebbé vált a déli régió, "csupán" tüntetésekről, energiahiányról, politikai nyomásgyakorlásról hallani. Múlt héten viszont nem titkolt nyugati támogatással a dínár mellett a márka lett a hivatalos fizetőeszköz Montenegróban. Ön szerint milyen szándék húzódhat meg e lépés mögött? Hogyan befolyásolhatja mindez Milosevics elnök sorsát?– Valószínűleg Szerbia és Montenegro konszenzusa húzódik meg a háttérben, s ezt a Nyugat is támogatta. Nem valószín? ugyanis, hogy ezt a lépést Montenegro Szerbia beleegyezése nélkül meg merte volna tenni. A márka bevezetése egyébként valamennyi fél számára előnyökkel jár. Egy kérdésben ugyanis biztos, hogy közös platformon állnak a szerbek és az amerikaiak, s ez Montenegro államszövetségben maradása. Szerbiának előnye származik az újonnan kialakult monetáris függetlenségből, mert ez valamelyest lecsendesíti a Montenegrón belüli erős függetlenségi törekvéseket. De ugyanakkor ezzel Montenegro is kommunikál, hangoztathatja a szerb vezetéstől való különállását. Belgrádnak azért is előnyös, mert ez a döntés arról biztosítja őt, hogy Montenegro nem fog kiugrani az államszövetségből, emellett Szerbia számára is jó pont az, hogy e határozott lépés ellenére nem rohanta le Montenegrót. Véleményem szerint nincs másról szó, mint az oszd meg és uralkodj elvéről. Egyébként nem lepődnék meg, ha az egész tervet Milosevics találta volna ki. – Abba a nyugati szándékba, hogy Milosevicset félre kell tenni, hogyan illeszkedik bele a márka bevezetése?– Milosevics elnök bukására vajmi kevés az esély, tehát ez a lépés nemigen jászthat szerepet. – Az újabb pénznem komoly feszültéseget váltott ki mindkét fél részéről. Hogyan alakulhat ki egy hoszú távú, életképes együttműködés?– Ez ma még kérdés. Folyamatban vannak a tárgyalások. Egyébként eddig is egymás mellett működött a dinár és a márka. Belgrádban ma is márkával fizetnek, mert a magas infláció miatt ez a megbízható pénz, dinárforgalom gyakorlatilag nincs. Még az sem kizárt, hogy Szerbiában is bevezetik a márkát, mert a szerbek is abban érdekeltek, hogy stabil fizetőeszközük legyen. – A NATO-bombázások után félévvel milyen állapotban van a jugoszláv gazdaság, milyen az életszínvonal?– Csak becslések vannak. Látható azonban, hogy az ezévi nemzeti össztermék a tavalyi GDP-nek csupán 50 százalékát éri el, az infláció 40 százalék körül van. Ez ugyan magasnak tűnik, de ha figyelembe vesszük, hogy háború után vannak, mégsem mondható magasnak. Nagy árutartalékok voltak felhalmozva a korábbi évekből, ezért az a fajta áruhiány, ami egy háború után természetes, nem következett be. Az embereknek viszont alig van pénze. Az, hogy az USA az energia- és az élelemiszerszállítások területén feloldotta a szankciókat, egyértelm? beismerése annak, hogy a stratégiájuk nem vezetett sikerre: a szankciókkal csak a lakosság szenvedéseit növelték, és tovább erősítették a Nyugat-ellenességet. A Milosevics-rezsim ugyanakkor ügyelt arra, hogy jelentősen ne emelkedjenek az árak, mert ez visszaütött volna. A jelek szerint a kormányt az ingathatná meg, ha hiperinfláció lenne, ez ugyanis teljesen ellehetetlenítené a lakosságot, és ellene fordíthatná őket. Ezért a gazdaságra nagyon figyelnek, és óvakodnak attól, hogy meglóduljon az infláció. – Ön szerint miért nem tudnak áttörést hozni a hónapok óta tartó tüntetések?– Mert az ellenzék nagyon megosztott, olyannyira, hogy némely ellenzéki politikus azon gondolkodik, hogy áttérjen-e Milosevics táborába. A megosztás miatt nem lehet egységes lakossági fellépés sem. Egyre kisebb a valószínűsége annak, hogy tüntetésekkel meg lehet dönteni Milosevics rendszerét, mivel nincs kellő egység és erő. Milosevicset csak akkor lehetne félreállítani, ha a gazdaságban valami olyan törés lenne, ami drasztikusan érintené a lakosságot. Ezért is reagáltak annyira hisztérikusan, amikor a közelmúltban hamis dinárokat találtak Belgrádban, mert ez pontosan ezt a célt szolgálta. A jövőben azonban a bombázások helyett – a háttérből vezérelve – hasonló módszerekre még lehet számítani.