Testvéri tárgyalások

Idős koreai férfi a sínek között. "Vissza akarunk kerülni a pályára" – áll
a dél-koreai vasúti társaság transzparensén, annál a vasútvonalnál, amelyik egykor
összekötötte az északi és a déli országrészt Fotó: Reuters

A gazdag déli szomszéd segítségére most különösen nagy szüksége van a
kommunista északnak, ugyanis gazdasága vegetál, az életszínvonal a dél-koreainak
egytizede csupán. Egy dél-koreai segélyszervezet becslése szerint 1995 óta 3,5
millió ember halt éhen – Phenjan ezt túlzásnak tartotta, de 200 ezer áldozatot
elismert (Hetek 1999. szeptember 4., Észak-Korea
éhezik és fegyverkezik). Miközben az ország gazdasága 2-6 százalékos
recesszióban vesztegel, a fegyverkezési kiadások a költségvetés 16 százalékát
teszik ki – főként Kína révén. Észak-Koreát évek óta nemzetközi szankció
sújtja túlzott fegyverkezési politikája miatt, de várhatóan ez enyhülni fog a
nyitás után.

A tárgyalások során a déli elnök, Kim De Dzsung 450 millió dolláros gazdasági
segítséget ígért, illetve 200 ezer tonnányi azonnali műtrágyaszállítást. A
gazdasági kapcsolatok, befektetések élénkülésére is számítani lehet a
közeljövőben. Észak is igyekszik kilépni az elszigeteltségből: Ausztráliával és
Olaszországgal már felvették a kapcsolatot, megkezdődtek a tárgyalások Japánnal és
az ASEAN-nal (ázsiai országok gazdasági közösségével). Diplomáciai vélemények
szerint a közeljövőben az USA-nak is át kell értékelnie az Észak-Koreával
kapcsolatos politikáját.

A Die Presse fanyar megjegyzése szerint a phenjani rezsim csak azért szánta el magát a
találkozóra, mert külső segítség nélkül nem életképes. Kim Dzsong Il északi
elnök most kötéltánccal próbálkozik, hogy a nyitás látszatával hozzájuthasson
némi tőkeinjekcióhoz anélkül, hogy aláásná saját jól kiépített rezsimjét. A
lap szerint az egyesítés nem valószínű, mivel nincs elegendő pénz hozzá: az
országegyesítés belekerülhetne néhány ezer milliárd dollárba.