Megoldásra vár Magyarországon a tartós szegénység kérdése, különösen a cigány
népesség körében – állítja a tanulmány. A magyarországi népesség mintegy 7,5
százaléka – ez 750 ezer embert jelent – él tartósan szegény háztartásban. (Több
mint négy éven át a szegénységi küszöb alatt él.) Az adatokból kiderül, hogy van
Magyarországon egy olyan tartósan szegény népességcsoport, amely még komoly gazdasági
növekedés mellett is minden bizonnyal szegény marad. A tartósan szegények állapotának
változtatása sokkal intenzívebb és költségesebb beavatkozást igényel a kormánytól,
mint a szegénység állapotába csak rövid ideig bekerülők esetében. Az adatok arra
is rámutatnak, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztettség általában a kevés
iskolát végzettek, az elmaradottabb vidékeken élők és a munkaerőpiachoz lazán
kapcsolódó egyének körében a legmagasabb. Gyakoribb a szegénység a három- vagy többgyermekes
háztartásokban, illetve azokban a családokban, ahol a családfő 40 évesnél fiatalabb
vagy egyedül neveli gyermekeit. Az idősebb egyedülálló nőknek szintén a súlyos,
hosszan tartó szegénység veszélyével kell szembenézniük. Végül pedig jelentős tényező
még az etnikai hovatartozás is. A cigány háztartásokat a magyar társadalom minden rétegénél
jobban veszélyezteti a szegénység. Az adatok azt mutatják, hogy a tartósan szegények
döntő többsége cigány származású. A tartós szegénység összpontosulása a cigányság
körében még jobban megnehezíti a hatékony szegénységcsökkentő célú beavatkozások
kialakítását. A romák helyzetének változtatása eléggé összetett, mivel ahhoz,
hogy valaki munkát tudjon vállalni, szükséges valamilyen képzettség. A roma férfiak
82 százaléka csak nyolc általánossal – vagy azzal se – rendelkezik. A nők esetében
ez a szám 92,4 százalék, ebből és a kulturális sajátosságokból adódóan a roma nők
85 százaléka nem dolgozik.
A Világbank átfogó szegénységcsökkentési stratégia kidolgozását tartja
indokoltnak, amelyben a mindenkori hatalom az akut szegények helyzetét is megpróbálná
kezelni.
2000. 09. 16. (IV/38)
