Seattle-től Prágáig. Az erőszakmentes forradalom utópiája Fotó:
Reuters
– Bár a sajtóból főleg a céltalan rombolásokról értesültünk, történtek
békés események is a világ pénzügyi vezetőinek találkozóján. Hogyan látja a prágai
eseményeket?
– A Humanista Párt nagyon jó hangulatú, sokszín? kulturális fesztivált
rendezett; ami pedig a rendbontásokat illeti, szomorúnak tartom, mert egy történelmi
lehetőséget szalasztunk el, ha erőszakos irányba mennek el a tüntetések. A Humanista
Párt elítéli az erőszaknak minden formáját, nemcsak a fizikai erőszakot, hanem azt
is, amellyel az IMF és a Világbank ráerőlteti az akaratát a világ többi részére.
Szembe kell nézni azzal, hogy a szabad piacnak nevezett és áldemokrácia által
fenntartott rendszer haldoklik, mert nem szolgálja a többség javát. Az emberek 90 százaléka
– akik a javak alig 20 százalékával rendelkeznek –, kezdenek mérgesek lenni a pénz
és a hatalom koncentrációja miatt.
– Ha az emberek többsége számára igazságtalan a jelenlegi világrendszer,
kinek az érdeke azt fenntartani?
– Elsősorban a jelenlegi gazdasági elitnek, a médiának, a fel nem ébredt
politikusoknak, az országok kormányainak – amelyek távolról sem azonosak a néppel,
mivel a demokrácia, ahol van, formális – és néhány diktátornak. Mellesleg az IMF
nagyon szeret diktátorokkal dolgozni, mert akkor nem zavar be az "emberek" akarata.
Mi azért vagyunk felháborodva, mert a Bretton Woods-i rendszer megalakulása óta szöges
ellentétét teszi az általa hirdetett elveknek és céloknak, nevezetesen a szegénység
felszámolásának. Például az IMF kormányokkal szembeni legtipikusabb követelése és
első számú célja a szociális kiadások csökkentése. A termelés mára eljutott oda,
hogy biztosítani tudná a világon mindenki számára az ételt és a szükséges,
megfelelő életkörülményeket. Innentől kezdve a szegénység nem gazdasági probléma
többé, hanem annak a kérdése, hogy az emberi lény-e a legfontosabb. Minket nem érdekelnek
a makrogazdasági mutatók. Elfogadjuk, hogy a maguk logikai rendszerében helyesek a számítások,
de a GDP növekedése nem garantálja az emberek életminőségének a javulását, sőt
inkább fordított az arányosság. A megélhetésnek viszont alanyi jogon kell járnia
mindenkinek.
– Úgy érti, hogy az úgynevezett nyugati rendszer alkalmatlan arra, hogy
biztosítsa ezeket az alapvető emberi jogokat?
– Pontosan, és nem is megreformálható, mert vagy a pénz és egy kisebbség
érdeke a fontos, vagy az ember. A kapitalizmust nem lehet a többség számára előnyösebbé
formálni. Valójában már bebizonyosodott, hogy életképtelen, szinte csak a váza áll,
mert az emeberek elvesztették a hitüket benne. Valahogy úgy van ez is, ahogy a
kommunizmus volt, az sem 1989-ben dőlt meg, hanem már jóval előtte. Az elmúlt két év
ezért gyökeresen más, mint az azelőtti tizenöt. Korábban csak részcélokért
folytak tüntetések itt-ott, ez Seattle és Davos óta már átfogóvá vált.
– A világ berendezkedése stabil intézményrendszereken és (érdek)szövetségeken
nyugszik. Milyen módon képzelik a változásokat?
– Én a forradalomban hiszek, de nem abban az értelemben, ami erről az
embereknek általában eszébe jut. Nem gyújtó hangú beszédekben, barikádokban és ökölrázásban
hiszek, hanem egy csendes és lassú, minden tekintetben erőszakmentes folyamatban, ami
azonban sokkal gyorsabb lesz, mint azt a legtöbben ma gondolják. Az igazi kérdés az,
hogy utána egy kaotikus állapot jön-e létre, vagy lesz élhető javaslat.
– Nos, a "forradalom" után milyen világot remélnek?
– Mivel a munka és a tőke jelenleg aránytalan viszonyban van, ezért mi azt
javasoljuk, hogy a munkásnak nagyobb beleszólása legyen a döntésekbe. Ma a kockázatvállalással
igazolják a tőke mindenhatóságát, mi viszont azt mondjuk, hogy a dolgozó vállalja
az igazi kockázatot, aki az egész egzisztenciáját erre építi. Az Egyesült Államokban
már vannak ilyen kezdeményezések: például adókedvezmény jár azoknak a vállalatoknak,
akik legalább 51 százalékos tulajdonjogot adnak a dolgozóiknak. Ezen kívül sokkal
jobban megadóztatnánk a spekulatív tőkét és az extraprofitot, mert nem emelik a
dolgozók életminőségét. Kamat nélküli bankokat lehetne létrehozni, hogy bárki kölcsönt
vehessen fel, ha nem tud megélni, hogy ne csak joga legyen az embereknek jól élni,
tanulni, hanem lehetősége is. Lényegében egy sokszín?bb, szolidárisabb világot
akarunk: decentralizációt az államszervezetben, valódi demokráciát könnyen visszahívható
képviselőkkel. Olyan rendszert, ahol megkérdezik az emberek véleményét, és tágabb
teret adnánk a népi kezdeményezéseknek.
– Ez a vízió kissé szocialista jellegű, nem?
– Nem egészen. Ehhez nem lehet a marxi vagy bármilyen más hagyományos közgazdasági
gondolkodással közelíteni. A tulajdonviszonyok például minket egyáltalán nem érdekelnek.
– Kikkel fognak össze a céljaik megvalósításért?
– Bárkivel, aki elfogadja az erőszakmentességet és a megkülönböztetéstől
való tartózkodást. A baloldali alternatívával, környezetvédőkkel, taktikailag akár
vezető politikai pártokkal is.
– Milyen kapcsolatuk van az Önök által kritizált szervezetekkel, az
IMF-fel, OECD-vel? Folynak tárgyalások?
– Nem. A mostani helyzetben nem érdemes párbeszédet kezdeményeznünk.
– Helyi és globális szinten hogyan szerveződik a humanista mozgalom?
– Ez valójában egy új gondolati és cselekvési áramlat, és a tagok azon
dolgoznak, hogy megszervezzenek egy közösséget, amely lehet akár szomszédsági
csoportok, vagy a tanárok, a HIV-pozitívok, a bevándorlók csoportjai. Ezek a közösségek
hetente találkoznak. A humanista mozgalom tagjai alkotják a szervezet úgynevezett
struktúráját, és ők biztosítják a mozgalom anyagi függetlenségét is. A féléves
világszint? találkozók során az irányadók gyűlnek össze, valamint a Humanista
Internacionálé is rendez a pártok és nem párt jelleg? tömörülések számára féléves
találkozókat.
Az újhumanizmus harminc éves, jelenleg világszerte több százezer tagot számlál.
Rendkívül szerteágazó tevékenységi körünk van. Harcolunk az analfabetizmus ellen
Szenegálban, létesítettünk kórházat Zambiában, de a szociális jelleg? programok
mellett a politika területén is tevékenykedünk és még rengeteg más területen is.
– Ön egy multinacionális cégnél dolgozik. Nem érez ebben ellentmondást?
Nem abból él, amit támad?
– Ez így nem igaz. Nem a multik létével van problémánk, vagy azzal, hogy
termékeket állítanak elő, hanem azzal, ahogy az emberekkel és az országokkal bánnak.
Tudjuk, hogy pusztán gazdasági és szociális válaszokkal nem lehet ebből a válságból
kimászni. Egy új kultúra kell, ahol az emberek annak megfelelően viselkednek, ahogy
gondolkodnak és éreznek, és mindenki azt teszi, amit szeretne, hogy vele tegyenek.
2000. 10. 21. (IV/43)
