A magyar gazdaság fejlődése szempontjából nem közömbös a világ, s ezen belül az OECD-tagországok előmenetele, hiszen hazánk a rendszerváltás óta erősen integrálódott az európai, illetve – a jelenlévő multinacionális vállalatok révén – a világ gazdaságának vérkeringésébe. A kontinensek viadalában az ázsiai válság óta még inkább az USA vezet; Európában a gazdasági növekedés üteme csökkent ugyan az elmúlt két évben, de még mindig egészségesnek mondható. Leginkább aggasztó tény, hogy az eurózónán belül a maginfláció (amely nem számol a magas olajárak miatti inflációs nyomással) az Európai Központi Bank által megszabott 2 százalékos felső küszöb alatt tud-e maradni. Az OECD szerint az eurózóna ez évi növekedési üteme várhatóan lassul, 3,5 százalékról 3,1-2,8 százalékot ér csak el. Ez a trend várható Németországban és Franciaországban is csakúgy, mint az eurózónán kívül, Nagy-Britanniában. Az amerikai gazdaság idei 5,2 százalékos növekedése után a következő két évre 3,5-3,2 százalékot prognosztizálnak.
Az OECD előrejelzését a The Economist brit gazdasági lap túlzottan optimistának tartja, mivel például az ez évi tőzsdei hullámzások már eleve magukban hordják egy esetleges komolyabb gazdasági visszaesés lehetőségét. A magas olajárak növekedést visszafogó hatása is valószínűleg nagyobb, mint ahogy azt az OECD jelentése véli.
2000. 11. 25. (IV/48)
