– Békesi úr, Önt mindenki szocialista politikusként ismeri, néhány éve még Ön volt a Horn-kormány egyik pénzügyminisztere, ma pedig az SZDSZ gazdasági tanácsadója. Miért váltott stábot?
– Politikai pályafutásomat 1998-ban befejeztem. Valóban váltottam, ma már nem foglalkozom hivatásszerűen politikával, és nem is szerepel hasonló a terveimben. Megbecsült egyetemi tanár vagyok észak-amerikai és német egyetemeken. Az SZDSZ-ről csak annyit, hogy lényegében azt tapasztalom – nem a napi előnyökért versenyezve –, Magyarországon egyetlen párt van, amely szakmai igényességgel hajlandó komolyan venni a kihívásokat, és ez az SZDSZ. Talán azért, mert kis pártról lévén szó, nem kell abszolút hatalomra és többségre törekednie. Miután a párt vezetői szakemberként azzal kerestek meg, hogy segítsek a szakmai koncepció összeállításában, szívesen teszem.
– Ön szerint mennyire reális az SZDSZ által beígért 20 százalékos adócsökkentés, és mennyi mínusszal járna ez a költségvetés bevételében?
– Nem 20 százalékos adócsökkentést, hanem egy 20 százalékos lineáris személyi jövedelemadót ígér hosszú távon az SZDSZ. De tudni kell, hogy ezt csak 2006-ra lehet bevezetni. Akkor is csak abban az esetben, ha fenn lehet tartani a gazdaság fejlődési ütemét, ha az ország eléggé eltökélt arra, hogy a jelenlegi inflációt és az egyensúlyt rontó folyamatokat megfékezze, és arra is eléggé elszánt, hogy a meglévő kedvezmények jelentős részét megszüntesse az adórendszeren belül. Ebben az esetben létrejönnek azok a források, amelyek egy 20 százalékos lineáris jövedelemadó bevezetését tennék lehetővé. Két lépcsőben történne ez az átalakulás: először 2004. január 1-jével a jelenlegi három kulcsból két kulcs maradna, ez annyit jelent, hogy megszűnne a 40 százalékos sáv, és megmaradna a 30 és a 20 százalékos sáv. A 30 százalékos sáv csak egy magasabb értékhatárnál, körülbelül 3 milliós bruttó évi jövedelemnél lépne életbe, és ez alakulna át két évvel később egy lineáris 20 százalékra. De ez csak akkor valósítható meg, ha az előbb említett paraméterek teljesülnek. Ezzel évente olyan 1200-1500 milliárd forint többletbevételhez jutna a költségvetés, ennek az egyharmadát, tehát évi 400-500 milliárd forintot kell az adócsökkentésre fordítani, és ebben az esetben a költségvetés se jár rosszul.
– Említette, hogy bizonyos kedvezményeket megszüntetnének, tehát visszavonnák az Orbán-kormány által bevezetett családi kedvezményeket?
– Egyértelműen és teljes körűen. A családtámogatásokat célzottan, a rászorultság elve alapján, családi pótlék és más konkrét támogatás formájában célszer? odaadni. Semmi nem indokolja, hogy Magyarországon a nagy jövedelműek is részesedjenek, akár adókedvezmény formájában is családtámogatásban. Ez nem más, mint a pénz pazarlása.
– Hogyan állapítanák meg a rászorultságot?
– Jövedelem és vagyonarányosan.
– Pécsi előadásának a címe A jólét gazdaságpolitikája. Hogyan lehetséges az életszínvonal emelése?
– Ezen a területen a felzárkózás nem egyszer? feladat, nem megy egyik napról a másikra. Évtizedes program, ezt nem tudja egy kormány sem egy ciklus alatt megvalósítani, most ott tartunk, hogy megvannak az esélyeink arra, hogy megcsináljuk. Politikától függetlenül vannak olyan aranyszabályok a gazdaságban, amelyeket akár akar egy kormány, akár nem, hosszú távon be kell tartania. Ilyen aranyszabály például az, hogy a hazai fogyasztás és az életszínvonalat finanszírozó jövedelmek egy icipicivel mindig szerényebb mértékben nőhetnek, mint a gazdasági teljesítmény. Miután mi alapvetően arra koncentrálunk, hogy tartósan 4-5 százalékos gazdasági növekedés valósuljon meg, ebben az esetben a fogyasztás és az életszínvonal csak évi 3-4 százalékkal növekedne. Tehát szó nincs arról, hogy itt bárkinek nadrágszíj-meghúzó politikát ajánlunk azért, hogy a gazdaság feltételei javuljanak, csak egy kissé szerényebb mérték? dinamikát tartunk elképzelhetőnek, és ez megtartja a gazdaság hosszú távú érdekeit szolgáló fejlődési pályát – sok beruházással, fejlesztéssel, egyensúlytartással, alacsony inflációval, új munkahelyek létrejöttével. Ugyanakkor ezt követi a reálbéreknek, a nyugdíjaknak, a szociális juttatásoknak és a hazai fogyasztásnak a növekedése is.
– Hogyan juthat egyszerre mindenre pénz, életszínvonal-emelésre, fejlesztésekre, autópályákra stb.?
– Említettem az előbb, hogy a program azzal számol, hogy ha megvalósul ez a 4-5 százalékos egyensúlyőrző és alacsony inflációt garantáló gazdasági fejlődés, akkor évente mindig 400-500 milliárddal több jut például infrastruktúrára, ezen belül az autópályára, lakásépítésre stb.
– Ha már az életszínvonal emeléséről van szó, mi a véleménye az MSZP szociális fordulatot ígérő programjáról?
– Egy szociális fordulat persze szükséges Magyarországon, elsősorban az elesett, rászorult rétegek esetében, ennyiben ez egy reális célkitűzés. Az MSZP – szerintem legalább is – osztogatni akar, és balról akarja előzni a Fideszt, így egy elosztási verseny alakul ki. Az MSZP azt mondja, hogy ő megtartja az összes támogatást, adókedvezményt, mindent, amit a Fidesz bevezetett, sőt még rátesz egy lapáttal. No ez az, ami nem megy. De hát várjuk meg, mi lesz a végső gazdasági programja az MSZP-nek, és várjuk meg, mi lesz egy esetleges MSZP-győzelem esetén a kormányprogram. Mert az már nem tartalmazhat ilyen abszolút irreális ígéreteket.
2001. 05. 26. (V/21)
