Medgyessy Péter a bizottság előtt. Felelőst keresnek Fotó: MTI
A privatizációért 1991 és 1994 között a máig magas tisztséget betöltő személyiségek, Martonyi János, Mádl Ferenc és Matólcsy György voltak a felelősök, de fontos döntéseket hozott miniszter korában az azóta a politikai élettől visszavonult Szabó Tamás is. A parlament gazdasági bizottságának ellenőrzési albizottsága elé citált Medgyessy Péter – aki a Németh-kormányban miniszterelnök-helyettes, a Horn-kabinetben pedig pénzügyminiszter volt – hivatali ideje alatt nem foglalkozott a cementiparral. Mint elmondta, miniszterelnök-helyettesként 1987–90 között részt vett a privatizációs törvény kidolgozásában, de sem ekkor, sem később, amikor pénzügyminiszterként vett részt a politikában, (a Mezőbank magánosításán kívül) nem volt beleszólása a privatizációba.
Ugyanez mondható el Suchmann Tamásról is, akit ugyancsak meg kívántak hallgatni, de a privatizációért, majd az iparért felelős egykori miniszter nem jelent meg a bizottság előtt, mondván, az adott időszakban csupán országgyűlési képviselő volt. A vizsgáló testület most sem a jelenlegi köztársasági elnököt – funkciója miatt érthető okból –, sem a külügyminisztert, sem Szabó Tamást nem idézte be, holott az ő véleményük talán világosabbá tette volna a helyzetet. Így nyilvánvaló, hogy a kormánypárti honatyák csak az ellenzéki politikusokon kívánják elverni a port, az Állami Vagyonügynökség ugyanis 1994-ben hozott határozatot a privatizáció lezárásáról.
Kezdetben a cementiparág vezetői próbálkoztak a gyárak értékesítésével, de eredménytelenül. Az akkori vagyonügynökség örült, hogy többszöri próbálkozás után végre olyan szakmai befektetők jelentek meg Magyarországon, akik nemcsak fizettek az erősen környezetszennyező, elavult gyárakért, de gondoskodtak is – legalábbis az elmúlt esztendőig – a munkahelyek megőrzéséről. Az új tulajdonosok a svájci Schmidheiny, illetve a német Schwenk családok birtokában lévő Holderbank és Heilderbetger cégek lettek. Az előbbi vette meg a lábatlani és a hejőcsabai, az utóbbi a váci és a beremendi gyárat. Hejőcsabán ideig-óráig egy magyar befektető csoportnak is volt részesedése. Tény tehát, hogy így két család vállalkozása fogja át a teljes magyar cementipart.
A Bélapátfalvi Cementipari Rt. (Bécem) tavaly 1,3 milliárd forintos veszteséget tudhatott magáénak, és éppen egy esztendeje gazdasági okokból állították le a termelést. Azóta kőbányászatot és kőlisztőrlést végez a társaság. A cementüzemet esetleg Romániába telepítik át. Érdekes, hogy a jobb minőség? hejőcsabai és lábatlani cement lassan visszaszorítja az importáltat, az elmúlt évben egyébként a cement termelése és értékesítése 12, illetve 13 százalékkal bővült.
A "cementbizottság" ténykedésével párhuzamosan a fideszes Horváth László három témában vizsgálatot kért a Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsától. Ez azonban most nem azt vette górcső alá, hogy törvénytelen volt-e a privatizáció, mint ahogy azt sokan tudni vélik, hanem azt, hogy a tulajdonképpen kétszereplős piac kimeríti-e a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvényt. A Versenytanács az összefonódás kérdésében is vizsgálódik. Az tény, hogy hasonló, lényegében a termelési kartell esetlegességét sejtető ügyben eddig még nem született elmarasztaló döntés, ami persze nem zárja ki azt, hogy ne lett volna ilyen ügylet.
2001. 06. 23. (V/25)
