Goran Person, svéd miniszterelnök és Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke vendégül látja George W. Bush-t, az USA elnökét. Teljes a harmónia? Fotó: Reuters
A múlt héten egy, a héten pedig három fejezetet sikerült lezárni az Európai Unióval folytatott tárgyalások során, s ezzel leköröztük a csatlakozásra váró országokat. Az egyik legkeményebbnek ígérkező kérdéskör, a környezetvédelem után most a munkaerő és a tőke szabad áramlásáról, illetve az adózásról szóló fejezetet sikerült ideiglenesen lezárni.
A Der Standard osztrák hetilap egészen más szemszögből szemlélve a magyar "sikert", a diplomácia meghátrálásaként és kudarcaként értelmezte az egyezményt, mely szerint a csatlakozás után nem vállalhatnak automatikusan munkát Nyugaton hazánk polgárai. Igaz ugyan, hogy a magyar kormány feltételül szabta, hogy az egyezmény aláírásáig minden tagállamnak nyilatkoznia kell bevándorlási, illetve a külföldiek munkavállalását érintő politikájáról, ami persze nem jelenti azt, hogy ez a nyilatkozat a külföldi munkavállalókra nézve pozitív lesz. A héten Luxemburgban tartott külügyminiszteri találkozón Martonyi János, hazánk külügyminisztere úgy indokolta hozzájárulásunkat, hogy "el kellett ismernünk a lélektani és politikai problémákat". Lélektani problémák alatt értsd a német és osztrák lakosság lélektani problémáját, vagyis a keleti bevándorlási hullámtól való rettegést. De ugyan ki törődik a magyarok, csehek, lengyelek lélektani problémáival, hiszen a csatlakozás után olyan alapvető európai jogot, mint amilyen a szabad külföldi munkavállalás, nem élvezhetnek – tette fel a költői kérdést a Der Standard. Svédország már a luxemburgi tárgyalásokon elsőként jelentette be, hogy az EU bővítés kezdetétől megnyitja munkaerőpiacát az újonnan csatlakozó országok előtt. A svéd lépés valóban siker, de ez sokkal inkább a svéd diplomácia érdeme, mint a kelet-európaié. Megfigyelők szerint egyáltalán nem valószínű, hogy az olasz, német, francia, brit vagy osztrák kormányok csak megközelítőleg is követnék a svédek gáláns ajánlatát.
A hét másik fontos "vívmánya" a magyar föld védelme, vagyis a külföldiek földvásárlásainak tiltása Magyarországon. A magyar kormányfő úgy értelmezte az 1998-as választásokat, "hogy a magyar gazdák azzal bízták meg a polgári kormányt, bizonyítsa be, hogy lehet az unióval keményen tárgyalva, szilárdan védve a magyar érdekeket olyan pozíciót elérni, amely megóvja a gazdákat a túl korán jövő versenytől". Ez a mondat az atomjaira hullott kisgazdapárt egykori szavazóinak szólt, hogy jövőre inkább a Fideszre adják le voksaikat, hiszen ők a gazdákért keményen küzdenek az unióval. "A magyar gazdák joggal érezhetik úgy, hogy érdekeiket a polgári kormány igyekezett keményen képviselni
" – tette hozzá. Az eredmény annyi, hogy hét évig nem juthatnak külföldiek kezébe magyar földbirtokok, azonban két évvel a csatlakozás után ez felülvizsgálásra kerül. A gazdák ettől még nem lesznek megkímélve a "túl korán jövő versenytől", hiszen a fejlettebb nyugati agrárium korlátlanul áraszthatja majd el az országot termékeivel, de kampányszólamként mindenesetre jól hangzik.
A svéd elnökség időszakában Magyarország nyolc, eddig összesen huszonkét fejezetet teljesített, ezzel valóban közelebb került az unió előszobájában a küszöbhöz, azonban jogaikat tekintve a csatlakozás első hét évében csak másodrend? uniós polgárok lehetnek a kelet-európaiak, s hogy utána ez megváltozik-e, az még kérdéses.
2001. 06. 16. (V/24)
