Samantha Kraft az első ausztrál gyerek, akinek Aibo kutyusa van. A szülei háromezer ausztrál dollárt (körülbelül 450 ezer forintot) fizettek érte. A Sony "újítási láza" révén az Aibo (mesterséges intelligenciájú robot) tud ülni, ugatni, ugrálni, sőt kergeti is a labdáját. Fotó: Reuters
Akio Morita 1921-ben született Japánban, Nagoza városban egy sikeres, négyszáz éves múltra visszatekintő rizspálinkafőző család elsőszülött fiaként. Apja azt szerette volna, hogy Akio vegye át tőle az üzlet irányítását, ezért már iskolás korában gyakran ott ült a cég megbeszélésein, és az iskolai szünetekben segített az üzletben.
Akio azonban műszaki érdeklődés? volt, ezért az oszakai egyetem fizika szakára jelentkezett. Miután 1944-ben végzett az egyetemen, tengerészként szolgált a japán hadseregben a második világháború alatt. A katonaság alatt ismerkedett meg Maszaru Ibukával, akivel a háború után, 1946-ban megalakítottak egy kisebb céget Tokyo Kusin Kogio néven, húsz alkalmazottal és ötszáz dollár tőkével. Ibuka és Morita jól kiegészítették egymást, Ibukának jó érzéke volt a termékfejlesztéshez, Morita pedig a marketing, a gazdasági és a munkaszervezési oldalát erősítette a cégnek.
A stratégiájuk kezdettől fogva azt volt, hogy új termékekkel jelenjenek meg a piacon. Az álmok valóra is váltak: az első nagy sikerük 1957-ben volt, amikor piacra dobták az első japán tranzisztoros zsebrádiót. 1960-ban fejlesztették ki az első teljesen tranzisztoros tévét, 1965-ben pedig a világon az első otthoni videolejátszót. A cég nemzetközi kiterjedését segítette, hogy 1958-ban megváltoztatták a nevüket. Szükség volt egy olyan latin betűkkel írt névre, amit könny? kimondani, megjegyezni. A cég új neve Sony lett, ami a latin sonus, azaz hang szóból ered. Ilyen idegen betűkkel írt név teljesen szokatlan volt ekkor Japánban.
A Sony nevéhez kötődik a walkman kifejlesztése is. Mo-rita annak ellenére szorgalmazta a sétálómagnó gyártását, hogy a keresleti felmérések szerint nem lett volna érdemes gyártani. Azt mondta: "Mi nem hiszünk a vásárlási felmérésekben, mivel egy új termék ismeretlen a vásárlók számára." Amikor a 80-as években a videokazetták még gyerekcipőben jártak, a Sony kifejlesztette a beta rendszer? videokazettákat, amelyek máig meghatározó szerepet játszanak a televíziózásban, széles körben végül is nem ez terjedt el, hanem a VHS szabvány.
A technikai vívmányok mellett abban is újítottak, hogy ki mertek lépni a nemzetközi piacra, azaz tudtak szakítani a nemzeti szokásokkal. A Sony a japán cégek közül elsőként alapított gyárat az USA-ban, és jelent meg a New York-i tőzsdén. Az amerikai cég 1960-ban alakult meg, nem sokkal ezután Morita családjával az USA-ba költözött, hogy az ottani terjeszkedést segítse. Morita meg akarta ismerni az amerikaiakat, piacukat, szokásaikat, szabályozásaikat. Úgy gondolta, hogy a Sonynak létre kell hozni saját eladási hálózatát, termékei eladását nem kell másra bízni. Moritát 1976-ban választották meg a Sony elnökének, és 1994-ig töltötte be ezt a pozíciót.
S hogy milyen munkatempót diktált? Elég csak azt tudni, hogy még idős korában is naponta 17 órát dolgozott, talán nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy szó szerint munkaholista volt. Így nem véletlen, hogy 72 éves korában szívinfarktust kapott, és ezután tolószékben töltötte napjait. Aktív korában Morita szeretett sportolni: rendszeresen teniszezett, sőt idősebb korában tanult meg vízisíelni, búvárkodni, és elkezdett síelni is, hogy télen is jó kondícióban legyen, emellett rendszeresen utazott.
2001. 08. 25. (V/34)
