A Globalizáció, növekedés és szegénység cím? tanulmányról a nemzetközi sajtó a publikálás előtt szerzett tudomást. A részletes tanulmány többek között amellett száll síkra, hogy a globalizáció mennyire erőteljes eszköze lehet a szegénység csökkentésének. A globalisták érvelése szerint ugyanis az elszegényedett országoknak az a fő problémájuk, hogy nem integrálódtak eléggé a világgazdaságba, külkereskedelmük csekély és befektetéseik elapadtak. A jelentés azt is megjegyzi, hogy a szegénységért a gazdasági visszaélések, a korrupt vezetők és a háborúk a felelősek. Az egyik szerző, David Dollar továbbá elmondta, a Világbanknak nem szándéka, hogy bárkire is rákényszerítse a szabadkereskedelmet, csak be akarja mutatni, hogy előnyös módon is meg lehet azt valósítani. A globalista közgazdászok úgy vélik, hogy a külkereskedelmi nyitottság nem járul hozzá a gazdasági egyenlőtlenséghez, a társadalmi különbségekben az intézményi rendszer sokkal fontosabb szerepet játszik. Példaként említik Dél-Koreát, Kínát és Japánt, amely országokat a globális fejlődés nyerteseinek tekintenek.
Nem valószínű, hogy az utcára kivonuló aktivistákat – akik szerint a találkozó idejének lerövidítése és a Világbank védőbeszéde is a két nemzetközi pénzintézet meghátrálását mutatja – ehhez hasonló tanulmányokkal el lehet tántorítani. Még akkor sem, ha a világbanki találkozó deklarált célja "a szegénység csökkentése, illetve az igazságos és fenntartható növekedés előmozdítása" bizonyos vonatkozásaiban nem áll messze az antiglobalisták elképzeléseitől.
2001. 08. 18. (V/32)
