Ezt kell beosztani Foto: Somorjai L.
Az elmúlt hét évben Lengyel- és Csehországban duplájára emelkedtek a bérek. Ma Magyarország a térség sereghajtója: egyhavi fizetésből lényegesebben kevesebbre telik, mint a szomszédos országokban. Sovány vigasz a polgároknak az, hogy emiatt Magyarország az egyik legvonzóbb befektetési célpont a keleti blokkban.
Nem vitás, hogy az életszínvonal emelkedése az 1995 tavaszán bevezetett Bokros-csomaggal tört meg. Ez volt az ára a magyar gazdaság versenyképességének. Ugyanazt a munkát 1993-ban egy magyar dolgozó az osztrák bér huszonhét százalékáért végezte el, 1995-ben ez huszonegy százalékra zuhant vissza. (Ugyanekkor egy lengyel munkás ötven százalék feletti bért kapott a hónap elején!).
A svájci Union Bank of Switzerland kutatóintézetének vizsgálata is a lehangoló valóságról adott számot. Az EU-ban a negyvenórás munkahét a jellemző, azonban a magyar munkavállalóknak ennél jóval többet kell dolgozniuk, míg bérük töredéke európai kollégáikénak. A magyar bérek nemcsak kelet-európai viszonylatban alacsonyak, hanem a világ országainak sorrendjében is: egy magyar munkás manilai sorstársával egyenérték? bért kap; bangkoki, shanghai kollégája viszont már többet tud hazavinni a családjának. (Hetek 2001. április 7.,
Leszakadt magyar bérek). A "vidám barakk"-múltunkat még a tekintetben őrizzük, hogy Moszkvában (egy kicsivel) kevesebbet keresnek az emberek, mint nálunk.
Novák Tamás optimista, szerinte három-négy év múlva Magyarország meg fogja előzni a szomszédos országokat a reálbérek színvonalában. Az elmúlt 5-6 év egy olyan átmeneti időszak volt, amely egészséges gazdasági alaphelyzetet teremtett meg. A korábbi évek gazdaságpolitikája mellett szól, hogy fenntartható növekedési pályára állt a gazdaság, a térség több állama pedig csak most néz szembe azzal a kritikus helyzettel, amelyre annak idején nálunk a Bokros-csomag volt a válasz. A többi kelet-európai országban a stabilizációs programokat csak ímmel-ámmal hajtották végre, próbálták időben elhúzni, vagy egyáltalán nem került rá sor. Csehország 1998-ban került bele egy nagy makro-egyensúlytalanságba; Horvátország a mai napig hasonló gazdasági problémákkal küszködik; de az egyik legjobb példa Lengyelország, hiszen épp napjainkban került szembe vele, hogy nekik is meg kell csinálniuk a lengyel Bokros-csomagot. Előre tudható, hogy ott is az lesz a stabilizáció következménye, hogy a reálbérek nem fognak növekedni.
Nálunk az utóbbi egy-két évben már látható valamiféle előrelépés, de távolról sem annyi, amennyit a kormány 1998-ban ígért; talán az idén először emelkednek érezhetően a bérek (az év első felében négy százalék felett nőttek a reálbérek). De be kell kalkulálni, hogy közeledik a választások ideje is: ebben az időszakban mindig erőteljesebben emelkednek a keresetek.
Novák meglátása szerint hosszabb távon megfordulnak a kelet-közép európai országok közötti bérviszonyok. A szakember végül felhívta a figyelmet, hogy a nagy bérkiáramlás is rejt magában veszélyeket, ugyanis ha túl nagyarányú a béremelés, akkor bekövetkezhet az úgynevezett ár-bér spirál. Ennek lényege, hogy a túlzott reálbér-növekedés újra gerjeszti az inflációt. Nagyon megfontolt gazdaságpolitikára lesz tehát szükség az elkövetkezendő egy-két évben, Magyarország nehogy visszacsússzon a 90-es évek csapdájába.
2001. 09. 08. (V/36)
