Dr. Jehuda Shoenfeld
– Izraelnek nem csak az elmúlt egy évben kellett együtt élnie a terrorizmussal. Hogyan lehet megszokni ezt az állapotot, például Tel Avivban, ahol Ön él?
– A terrortámadásokkal több mint ötven éve együtt élünk, amióta megalakult a független Izrael. Még akkor felhívtuk az itt élő arabokat, hogy teljes és egyenlő állampolgári jogokra alapozva építsük együtt ezt az országot. A következő nap öt arab ország vett körül minket, háborúra készen állva. Azóta önvédelemben élünk, amint azt az Izraeli Önvédelmi Hadsereg elnevezése is mutatja.
– Véleménye szerint miért robbantották ki a palesztinok tavaly szeptemberben az újabb intifádát?
– A palesztinok azt hiszik, hogy többet érnek el, ha állandó erőszakkal és terrortámadásokkal megpróbálják megfélemlíteni az izraelieket. Az intifáda előtt Barak felajánlott a palesztinoknak majdnem mindent, amit kértek, de ők elutasították az ajánlatot. Lemondtak a szabadságról és a területekről, amit felkínáltunk, így elképzelhető, hogy egy további ok rejlik a dühük mögött. A terrorizmus gyökere talán a vallásuk kulturális természetében van. A dzsihádot palesztin tisztviselők is nyíltan hirdetik. Az is érthető, hogy nem könny? egy békeszerződést aláírni egy olyan vezetőnek, aki még mindig katonai egyenruhát és revolvert visel – azaz terroristaként gondolkozik. Emellett Arafatnak tartania kell attól, hogy ha aláír egy békemegállapodást, az emberei meggyilkolják.
– Milyen jogaik voltak korábban a palesztinoknak az izraeli fennhatóság alatt? Hogyan hasonlítható ez össze a palesztin irányítás alatt lévő területekkel vagy más arab országokkal?
– A jelenleg létező huszonegy arab ország közül egyik sem demokratikus. Az egész Közel-Keleten egyetlen demokratikus ország van: Izrael. Egy izraeli arab képviselő kritizálhatja például a parlamentben Izraelt anélkül, hogy őrizetbe vennék. Amikor a palesztinok izraeli fennhatóság alatt voltak, természetesen követniük kellett a törvényeinket. Ahhoz viszont nem fér kétség, hogy az életszínvonaluk sokkal jobb volt, mint Arafatnak vagy Jordániának az uralma alatt. Például Arafat semmit nem továbbított a palesztin földművelőknek abból a pénzből, amit az Európai Közösség küldött nekik, ugyanakkor ő maga és tisztviselői hatalmas villákban laknak, és a pénzt svájci bankokban tartják. A palesztinok elnyomás alatt vannak Jordániában, Szíriában, Libanonban és Egyiptomban. Ha az arabok annyira törődnek a palesztinokkal, akkor miért nem javítanak a helyzetükön az arab országokban? Amikor 1967 után a Nyugati Partra látogattam, a palesztinok szó szerint sárházakban éltek. Ma a sárházak helyén számos villát lehet látni. Az intifáda előtt nagyban hozzájárultunk a palesztin infrastruktúra építéséhez. Politikailag valószínűleg elnyomás alatt voltak, mivel egy megszállt területen éltek. Amikor viszont évekig éltek jordán uralom alatt – nagyobb elnyomásban, mint az izraeli felügyelet alatt –, soha nem emelték fel a szavukat az ellen. Megértjük a függetlenségre való törekvésüket, de ha független országot alapítanak is, az nem demokratikus, hanem diktatórikus lesz – a többi arab országhoz hasonlóan.
– Mekkora vallásszabadságot élveznek a zsidók és palesztinok Izraelben?
– Muszlimok, zsidók, keresztények, mormonok és a többi vallás hívei teljesen szabadon gyakorolhatják hitüket. Amikor tinédzser voltam, csak néhány mecset állt Izraelben. Ma gyönyör? mecsetek találhatók minden arab faluban. Ki tette ezt lehetővé? Az izraeliek. Nekünk tilos volt a Nyugati Falhoz menni, amikor az jordán felügyelet alatt volt. Most, amikor Jeruzsálem a mi ellenőrzésünk alá tartozik, az arabok akkor lépnek be a mecsetjeikbe, amikor csak akarnak – kivéve, ha bombamerénylet gyanúja áll fenn. Szaúd-Arábia nem áll békében velünk, mégis megengedjük az arab izraelieknek, hogy Mekkába zarándokoljanak.
– A médiában a legsúlyosabb kritika azt kísérte, hogy az öszszecsapások során az izraeli katonák gyerekekre lőttek.
– A katonák nem a gyerekekre lőttek. Ha gyerekeket küldenek, hogy egy hadsereggel szembeszálljanak, akkor megvan annak a kockázata, hogy megsebesülnek. Amellett honnan tudhatná egy katona, hogy az előtte álló gyerek nem tart éppen egy öngyilkos bombát a kezében? A televízió nem tud objektív képet bemutatni a helyzetről, mert az arabok megfélemlítő kampányt folytatnak a média ellen. Számos európai tévétársaságot – akik olyan tényeket akartak bemutatni, amelyeket az arabok szívesebben elhallgattak volna – megfenyegettek, hogy nem léphetnek be többet az országba. Néhány BBC-tudósítót fizikailag is bántalmaztak, kameráikat elvették.
– Izraelt nemzetközi szinten is bírálták a "túlzott erő" használata miatt.
– A nemzetközi állásfoglalásokat határozottan elfogultnak tartom az arabok javára. Három ok rejlik emögött. Egyrészt, amint említettem, az arabok kampányt folytatnak a sajtószabadság ellen. Másodszor a közvélemény Izraelt erőteljesebb, míg az arabokat esélytelenebb félként ítéli meg, és a szimpátia mindig az esélytelenebb felet kíséri. A harmadik ok az, hogy a világ tart egy olajbojkottól, ahogy az 1973-ban már megtörtént. Mindemellett az arab országok lakossága körülbelül százötvenmillió, míg Izraelé csak ötmillió. Kereskedelmi szempontból is jobb üzlet a százötvenmilliót támogatni.
– A fegyverszüneti felhívások és békemegállapodások ellenére úgy tűnik, hogy a palesztin közvélemény, ha lehet, még ellenségesebb Izraellel szemben. Gondolja, hogy a palesztinok képesek lesznek átmenni egy ideológiai metamorfózison?
– Ez egy nagy kérdés. Reméljük, hogy ez megtörténik a következő generációban. Jelenleg kétségeink vannak, mivel a mostani generáció az arab újságoknak egy olyan propagandáján nőtt fel, amihez képest a náci propaganda semmi volt. Az arab propaganda még az orvostudomány területére is behatol. Hadd mondjam el két friss élményemet. Mint az Izraeli Orvosi Társulat tudományos folyóiratának a szerkesztője számos embert kérek fel világszerte cikkek írására. Nemrégiben felkértem erre egy híres, afganisztáni gyökerekkel rendelkező orvost is, aki az Egyesült Államokban él. Először kész volt a kérésem teljesítésére, de néhány hét múlva azt mondta: "Majd akkor írok cikket, amikor béke lesz. Én musz-lim vagyok. Ha írok az Izraeli Orvosi Társulat lapjába, előfordulhat, hogy megölnek." A második történet: Megválasztottak egy ciprusi orvosi találkozó szervezőbizottságának tagjává. Váratlanul egy telefonhívást kaptam a szervezőtől, aki ezt mondta: "A szírek és libanoniak azt mondják, ha te a szervezőbizottságban leszel, akkor ők nem vesznek részt a találkozón. Tarthatsz előadást, de ha nem haragszol, arra kérlek, hogy ne vegyél részt a szervezőbizottság mun-kájában."
– Milyen választási lehetősége van Izraelnek ebben a konfliktusban véleménye szerint?
– Békét kötni és együtt élni az arabokkal. Ehhez a másik oldalon nem egy terroristára, hanem egy civil vezetőre van szükségünk, aki képes lesz a békét realitássá változtatni és bizonyos szélsőséges csoportokat kontroll alatt tartani annak tudatában is, hogy gyilkosság áldozatává eshet, mint Rabin. Ezért nagyon bátornak kell lennie.
2001. 09. 21. (V/38)
