Nyikos László a parlamentben Fotó: MTI
Két okból sem tud mit tenni a polgár. Egyrészt azért, mert Magyarországon még nem forrott ki a polgárság érdekérvényesítő akarata, a civil szervezetek nem működnek ebben a kérdésben, ahogy ez Nyugaton, a fejlett demokráciákban a lehető legtermészetesebb. Sőt a lakosság egy része – megkockáztatható – nincs is tisztában a jogaival. Azzal, hogy joga van tudni, az állam gondos vagy gondatlan, és a jogát megfelelő intézményeken keresztül érvényesíthetné is. Másrészt nem is léphet, mert az ÁSZ – amely állami pénzen működik, s az a feladata, hogy évről évre ellenőrizze az államot a pénzköltés terén – maga sem tudja a kérdésre a választ. Ezt a megdöbbentő állítást maga Nyikos László, az ÁSZ alelnöke mondta a Heteknek.
– Ön szerint jó gazda az állam?
– Nem eléggé, lehetne jobb is. Úgy gondolom, nem lehetnek elégedettek az állampolgárok.
– Meg tudja saccolni, nagyságrendileg mekkora összeggel nem gazdálkodik jól az állam?
– Nem tudok erre válaszolni. Én ezt a parlamentben is elmondtam: azzal a módszerrel, amivel mi dolgozunk – egyébként angol tanácsadók közreműködésével –, a költségvetés 2 százalékáról tudjuk felelősséggel, hitelt érdemlően megállapítani, hogy rendben van, vagy nem! A 98 százalékáról pedig azt, hogy reméljük, rendben van. Itt tartunk. Innentől kezdve minden csak jóslás lenne, bármit is mondanánk.
– Hihetetlenül kevés ez a két százalék. A négyezer milliárdos költségvetés 98 százaléka horribilis összeg. Ekkora tételt nem ellenőrzött az ÁSZ?
– Nem. Ez azt jelenti, hogy nem azokkal a módszerekkel ellenőrzünk, ame-lyekkel a pénzügyi ellenőrzést a világ fejlettebb részeiben végzik. A kérdésére az a hivatalos válasz: lehet, hogy jól gazdálkodik az állam, lehet, hogy nem. Attól tartok, nem jól, de nem tudom bebizonyítani. Most csak annyit mondhatok, hogy gazdálkodhatna jobban is.
– Egyébként miért nem jó gazda az állam?
– Ennek több oka is van. Nézze, a mai napig nincsen vagyonleltár, tehát senki nem tudja, milyen vagyonnal rendelkezik az állam. Mi évek óta felhívjuk a kormány figyelmét arra, készítse el, hiszen a törvény kötelezi erre. Ha pedig nem tudja az állam, mekkora vagyona van, nem is lehet megmondani, jó gazda-e vagy sem, mert ugye mihez képest pazarol vagy nem.
– Kovács Árpád, az ÁSZ elnöke egy napilapban azt nyilatkozta, hogy ma senki sem tudja megmondani, mennyit költ az állam a környezetvédelemre, a sportra, stb. Azért ez elég megdöbbentő kijelentés. Nem gondolja?
– Nekem árnyaltabb erről a véleményem. Az a helyzet, hogy törvény szabályozza a költségvetés elkészítését, de azt már nem, hogyan kell beszámolnia a végrehajtásról. Mi évek óta hadakozunk azért, hogy az Országgyűlés szíveskedjen egy törvényt alkotni az állam számviteléről. Ma, amikor "hozzánk vágnak" 10,5 kiló papírt másfél millió adattal, fizikai képtelenség két hónap alatt mindent ellenőrizni. Biztosan kimaradnak fontos dolgok, így nem is lesz teljes képünk. Jogos a kérdése, de most még nem állnak rendelkezésre a feltételek.
– Attól függetlenül, hogy nincs törvény, ellenőrizhetné az ÁSZ?
– Persze. Elvileg az ÁSZ-t semmi sem korlátozza abban, hogy a zárszámadás bármely adatát ellenőrizze. A válasz az, hogy nem tudjuk teljes mértékben ellenőrizni, mint ahogy sok más intézményt sem tudunk ellenőrizni, mert emberi és egyéb korlátok miatt nincsen ehhez kellő kapacitásunk.
– Nincs törvény, ami kötelezné az államot a korrekt beszámolásra, és nincsen törvény, amely világosan szabályozná az ellenőrző szervet, az ÁSZ-t, és a befizető állampolgárok nem is kontrollálhatják a folyamatokat. Jól értem?
– Igen.
– Tizenegy évvel a rendszerváltás után úgy tűnik, mintha egy kicsit le lennénk maradva
– Ebben is egyetértek magával. Tizenegy év a demokrácia életében rendkívül kicsi. Vegyük például Angliát vagy Franciaországot, ahol több száz éves a demokrácia, ott ilyen kérdéseket már fel sem tesznek. Az angol számvevőszék például hatszázéves múltra tekint vissza. A szocializmus negyven éve rendkívül sokat húzott vissza rajtunk, nem véletlen, hogy máig nem alakult ki az elszámoltatás kultúrája. Negyven évet nem lehet tizenegy év alatt átugrani, de erre törekszünk.
2001. 10. 05. (V/40)
