– Őszintén, van Magyarországon pénzmosás?
– Van, hogyne volna. Tud olyan országot mondani, ahol nincsen? Szerintem nem létezik ilyen állam.
– Be tudja határolni, mekkora összegről van szó?
– Nem.
– Nagyságrendileg sem?
– Nézze, nincsenek adatok. Az elmúlt években közel egymilliárd forintot tudtunk lefoglalni, amiről bebizonyosodott, hogy pénzmosásból származik. De e mögött számításaink szerint 3-5 milliárd forint mozgott, ezt viszont nem tudtuk lefoglalni. Feltételezem, hogy ennél jóval nagyobb összeg származik illegális forrásból.
– A pénzmosás egyik kritériuma az, hogy bűnös tevékenységből származik, főként szervezett bűnözői csoportok állítják elő. Manapság Magyarország milyen képet mutat a szervezett bűnözés tekintetében?
– Igaz az az állítás, hogy a rendszerváltás után az orosz maffiacsoportok nyugatra indultak el, de az a tapasztalatunk, hogy Magyarország csupán átmenő terület volt, rajtunk keresztül vonultak a nyugati államokba, nem mi voltunk az elsődleges célország.
– Ezeknek a csoportoknak a számlájára írható tehát a pénzmosás?
– Ez csak részben igaz. Nálunk elsősorban a gazdaság területén történik nagyobb tételben pénzmosás. A legjellemzőbb a klasszikus adó-, tb-, áfacsalás. Közismert módja ennek például a körbeszámlázás, amikor egész cégcsoportokat építenek fel arra, hogy fiktív számlázást alkalmaznak.
– A szervezett bűnözői csoportok közül melyek a legaktívabbak a pénzmosásban?
– Igazán nagy pénz az embercsempészetben és a leánykereskedelemben van. És nem elhanyagolható az illegális szoftver forgalmazása sem. Ha jól emlékszem, egy éve jelentette ki egy kormánytisztviselő, hogy mostantól az állami hivatalokban már csak tiszta szoftvereket alkalmaznak.
– Tehát az állami szervek is "besegítettek" a bűnözőknek azzal, hogy tőlük vásároltak.
– Ha erősen akar fogalmazni, így van.
– Peter Lilley Piszkos ügyletek cím? könyvében áll egy figyelemre méltó mondat. Így hangzik: "A korrupció és a pénzmosás kéz a kézben jár." Ön szerint lehetséges pénzmosás korrupció nélkül?
– Valószínűleg nem. Ha nem lenne korrupció, sokkal nehezebb lenne a pénzmosás.
– Világszerte és Magyarországon is az állam mindig több lépéssel a pénzmosók mögött kullog; törvények, ha születnek is, késésben vannak, és nem is igazán hatékonyak. Nehéz elképzelni, hogy nincsen kellő erő az adott államok mögött, hogy megszüntessék, vagy legalább is lényegesen visszaszorítsák a szervezett bűnözést, így például a pénzmosást. Némi rosszakarattal azt gondolhatnánk, hogy igazából nem fűződik érdekük hozzá. Ön hogy látja ezt?
– Ha nem haragszik, erre nem válaszolnék, de az tény, hogy nem könny? a negyven évnyi "urambátyám-világgal" szakítani. Ha közös akarat lenne is, túl rövid időt szabnak erre a négyéves ciklusok. Addig pedig ne sértődjünk meg, ha verbálisan a Balkánhoz csatolnak minket. De az én munkámat elsősorban nem a korrupció hátráltatja.
– Hanem mi?
– Az, hogy gyakorlatilag nincsen jogbiztonság. Évről évre változnak létfontosságú törvények, ami miatt több év távlatából már teljesen kuszává, nehezen követhetővé teszik az események rekonstruálását. Ilyen alapokon igencsak nehéz a bizonyítás. Hány és hány cégről, illetve személyről tudjuk, hogy az alvilághoz tartozik, akár egyik aktív résztvevője a pénzmosásnak, de nem tudjuk rábizonyítani, mert nem rendelkezik egyértelműen a törvény! De van itt még egy gond: a bíróságok maguk sem tudják egyértelműen értelmezni a törvényt. A legjobb példa erre a Tocsik-ügy: először kimondta, hogy a jogásznő ártatlan, aztán pedig elölről kezdték az egész eljárást, mert úgy vélték, mégiscsak bűnös. De emlékszünk még az Agrobank esetére, amikor nem tudott egyértelműen állást foglalni a bíróság. Ezek az ügyek sem a lakosság, sem a rendőrség felé nem közvetítenek jó üzenetet.
– Ilyen körülmények között mennyire tud hatékonyan dolgozni a rendőrség? A pénzmosásról szóló törvény előírja, hogy a bankoknak kötelességük bejelentést tenni abban az esetben, ha gyanús pénzmozgást észlelnek. Évente hány bejelentés érkezik, és ezek milyen arányban bizonyulnak valós esetnek?
– Évente körülbelül ezer bejelentés érkezik hozzánk, és 1994 óta tizennégy ügy jutott nyomozati szakaszba, ebből két ügy van a bíróság előtt.
– Ne haragudjon, de ez nem túl fényes eredmény.
– Első látásra úgy tűnik, de vegye figyelembe az előbb elmondottakat. Pénzmosást bebizonyítani egyébként azért is komplikált feladat, mert nemcsak a pénzmosás tényét kell bebizonyítanunk, hanem azt is, hogy milyen bűncselekményből származott az a bizonyos pénz. És ez nagyon nehéz feladat. Annyiból viszont mégiscsak hasznosak vagyunk, hogy a nyomozás során nagyon sok áfa- és adócsalóra, régóta körözött bűnözőre bukkanunk, és juttatjuk sikeresen a bíróság elé.
– Kétmillió forint feletti tranzakció esetén kötelező a bejelentés. Mi lesz a sorsuk az úgynevezett gyanús klienseknek?
– Nemcsak a kétmilliós ügyfél lehet gyanús. Hanem például az (is), aki nem akarja igazolni a kilétét, izgatott lesz erre a kérésre, vagy hajléktalanként nagyobb összeggel állít be, vagy rendszeresen csupán 1,99 milliókat utal át, stb. Minden bejelentést megvizsgálunk. Sok kihullik a rostán, például aki örökölt, ingatlant értékesített, vagy éppen nyert a lottón. Azokban az
esetekben viszont, amelyek továbbra is gyanúsak maradnak, ha kell, titkosszolgálati eszközökkel is nyomozunk.
– Mi változik a jövőben, hiszen a parlament előtt van a pénzmosás elleni törvény?
– Az, hogy 300 ezer forint váltása, illetve kétmillió forint feletti öszszeg banki átutalása azonosítási kötelezettség alá tartozik, nagyobb ellenőrzési lehetőséget nyújt. Azzal pedig, hogy a pénzváltók bankok ügynökeiként dolgozhatnak a jövőben, gyakorlatilag ellenőrizhetőbbé válik az adminisztrációjuk, jobban nyomon követhetőbb lesz az, ha például zsebbe váltottak valutát, és nem könyvelték le. A felügyelet az MNB-től átkerül a PSZÁF-hez, amely rendellenesség esetén megbírságolhatja a bankot. Ez fegyelmező erővel bír, hiszen a bankok hamar felmondják majd a szerződést olyan pénzváltóval, amely kellemetlenséget okozott neki.
– Ennyi elég lesz a "győzelemhez"?
– Sokkal inkább átlátható lesz az a szféra, amely a pénzmosás színtere lehet.
2001. 10. 19. (V/42)
