– A GDP növekedése és a lakosság jövedelmi viszonyai nem járnak mindig kéz a kézben. Az idén például 4-5 százalékkal többet fogyasztunk, mint tavaly, miközben folyamatosan csökken a bruttó hazai termék. Tehát az átlagember nem érzékeli a hétköznapokban a lassulást.
– Amennyiben tartóssá válik ez a tendencia, azaz jövőre tovább lassul a gazdaság, eredményezhet ez életszínvonal-esést?
– Jövőre még nem lesz törés. A választások évében a kormányok ügyelnek arra, hogy jó legyen a hangulat. Valószínűleg tehát marad a 4-5 százalék közötti fogyasztásbővülés.
– Ön hogy látja, miért torpant meg a gazdaság növekedése?
– A visszaesés elsősorban a multinacionális cégek által preferált feldolgozóiparban tapasztalható, főként az exportban érdekelt körben jelentkezett, ez a hazai cégeknél nem jellemző.
– A lassulás a kedvezőtlen világgazdasági környezettel magyarázható?
– Igen. A fordulat egyértelműen az exportpiacok szűkülésének a rovására írható. Mivel lassul a világ gazdaságának növekedése, csökkennek a megrendelések, ezért törvényszerűen visszaesik az export. Ráadásul a forint felértékelődése, a minimálbérek erőltetése nem javítja az exportképességet. Pontosabban fogalmazok, ha azt mondom, hogy rontja a cégek eredményességét, jövedelmezőségét. A nagyvállalati körben végzett felméréseink azt mutatják, hogy jövő év második félévéig hasonló ütem? lesz a növekedés, utána várható némi élénkülés.
– Várhatóan milyen lesz a multik magatartása, mennyire terveznek új beruházásokat? Vagy inkább kiviszik a nyereséget az országból?
– A tapasztalat azt mutatja, hogy már 2000-ben és 2001-ben is számos külföldi tulajdonú vállalat beruházásai visszafogása mellett döntött, és ez baj. Amellett, hogy alacsony a beruházási kedv, sajnos nem mondható intenzívnek a külföldi tőke beáramlása sem. A jövőre nézve ez az egyik fő probléma, ami a konjunktúrát és a fejlődést illeti. Emellett meg kell jegyeznem, hogy nincsenek olyan információink, amelyek a nyereség drámai kimenekítési szándékára utalnának.
– A külföldi vállalatsok aktivitásának a visszaesése is a világgazdaság lassulásával van összefüggésben?
– Nem, hiszen ez már tavaly is erőteljesen jelen volt. Úgy gondolom, elsősorban a kormány gazdaságpolitikai üzenetei, a külföldi tőke felemás megítélése miatt állt elő ez a helyzet. Nem szerencsés ilyen üzeneteket küldeni a külföldiek felé, különösen gazdasági lassulás időszakában, amikor amúgy is kockázatosabbakká válnak a befektetések. Most inkább egy határozottabb külfölditőke-beáramlást segítő gazdaságpolitikára, kommunikációra lenne szükség. Az elmúlt években tapasztalt kormányzati viszonyulás nem a piacgazdaság lényegéhez kapcsolódó, hanem attól idegen hozzáállást tükröz. Azt is be kellene kalkulálni, hogy Csehországban most indult be a privatizáció, tehát erősödik a térségben a konkurencia. "Elértük", hogy a hozzánk hasonló, átalakuló országnak most erősebb a tőkevonzása, mint Magyarországnak.
– Gyakorlatilag arról van szó, hogy most kivárnak a külföldi befektetők?
– Igen, ez így van. Megvárják a tavaszi választás eredményét, addig nem hoznak stratégiai döntést.
– A Széchenyi Terv menynyiben tud hatékony lenni a kieső külföldi tőke pótlására, illetve a gazdaság élénkítésére?
– Ha a teljes kétszázmilliárdos keretet ki is osztották volna a kis- és középvállalatok között, akkor sem lenne képes ellentételezni a külföldi tőke érdektelenségét. Másrészt eddig a kihelyezett összegek töredéke jutott csak el az érintettekhez, mert a zöme még a pályáztatás és a kiutalás folyamatában van. Tehát a Széchenyi Terv hatása még nem jelent meg a gazdaságban. Talán a jövő év második félévben mérhető először. Véleményem szerint ezek a belső piacot élénkítő intézkedések ugyan fontosak, de nem elégségesek a kieső külföldi tőke és a világgazdaságból érkező dekonjunktúra kompenzálására.
2001. 12. 07. (V/49)
