Bokros Lajosnak igaza van, de

Bokros Lajos önmagát népszerűsítő pólóba burkolózva. Nem mindenki szereti Fotó: MTI

Bokros Lajos gazdaságpolitikai fordulatot sürgetve elengedhetetlennek tartja az államháztartási hiány leszorítását, a költségvetési politika szigorítását, az oktatás, a gyógyítás reformját. Sürgeti a privatizáció folytatását, a Széchenyi terv megszüntetését. Alapjaiban változtatná meg a lakástámogatási rendszert: egy tollvonással megszüntetné a mostanit, és csak a szegényebb családok lakáshoz jutását támogatná kedvezményes hitelfelvétellel. Ingatlanadót vezetne be, s az ebből befolyó összegből támogatná a lakáshoz jutást. A volt pénzügyminiszter úgy látja, hogy a minimálbér adómentessé tételével újabb tér nyílik az adócsalásra, ezért nem tartja indokoltnak. A családtámogatást is másként oldaná meg, eltörölné az adókedvezményt, s a családi pótlékot újra jövedelemkorlátok közé szűkítené. Bokros többek között az ezeken alapuló "ésszer? és minőségi programot" ajánlja a politikai elitnek. Felhívja a figyelmet arra, ha nem javítják radikálisan a versenyképességet, akkor az Európai Unióhoz való csatlakozás eredménye nem a bágyadt jólét, hanem a gyors leszakadás lesz. Ebben az esetben újra vállalati csődhullám és munkanélküliség kísérné a csatlakozást, amit az euró idő előtti bevezetése csak tovább mélyítene.

Lapunknak nyilatkozó neves közgazdászok szerint igaza van Bokros Lajosnak, de azért teljesen mégsem. Mind Várhegyi Éva, a Pénzügykutató Rt. tudományos főmunkatársa, mind Hegedűs Miklós, a GKI Gazdaságkutató Rt. ügyvezető igazgatója szerint a gazdaság alaphelyzetének megítélésében igaza van Bokros Lajosnak, valóban viharfelhők gyülekeznek, fontos a gazdasági növekedés felpörgetése, az egyensúly helyreállítása, tehát szükség van gazdaságpolitikai váltásra. Hegedűs szerint a magyarkodó, harmadik utas, a külföldi tőkét negligáló, a tőzsdét mellőző, paternalista jelleget erősítő "magyar modell" nem járható út. Emellett abban is igazat ad a volt pénzügyminiszternek, hogy tetszhalott állapotából fel kell támasztani a privatizációt.

Lapunknak nyilatkozó kutatók támogatják az oktatási, az egészségügyi, az önkormányzat-finanszírozási reformokat sürgető Bokros Lajos állásfoglalását, Hegedűs szerint ezek elodázása súlyos problémákat vet fel, azonban az új kormány másfél hónapjában tett deklarációiból nem lehet kihámozni, mennyiben elkötelezett e feladatok vállalásában. Úgy tűnik – tette hozzá –, a mostani kiélezett politikai helyzetben a kormány nem vállal fel húsbavágó, nagyobb társadalmi rétegeket érintő lépéseket. Várhegyi Éva szerint a száznapos program kétség nélkül tehertétel, hiszen a másfél éve folytatott osztogató politikának nincsenek meg a gazdasági alapjai. A Medgyessy-kormány akkor ítélhető meg, amikor kiderül, milyen költségvetést készít jövőre, illetve elindítja-e a megígért reformokat, a száznapos program alapján még nem lehet teljes a kép.

Ugyanakkor mind Hegedűs, mind Várhegyi úgy látja, hogy Bokros Lajos túloz, amikor azt vetíti előre, hogy lényeges gazdaságpolitikai fordulat nélkül a versenyképességünk megroppanása esetén az unióhoz való csatlakozást csődhullám és tömeges munkanélküliség kíséri. Várhegyi Éva szerint a magyar gazdaság túljutott a 1992-93 körüli holtponton, a vállalati struktúra és teljesítmény ma jóval közelebb áll az uniós szinthez. Hegedűs hasonlóképpen vélekedett: ezt pesszimista víziónak tartja, úgy vélte, a mai helyzet nem szükségszerűen és nem egyenesen vezet ebbe az irányba. A gazdaság mutatói valóban romló tendenciára hívják fel a figyelmet, de ez nem előre determinált: az optimista és pesszimista verzió egyaránt a kezünkben van.

Bokros a "monetáris genocid"?