A São Pauló-i határidős árutőzsdén kitört a pánik, amikor elterjedt a híre annak, hogy Brazília nem kapja meg az IMF-től a megígért hitelt. Az aggodalmakat csak tovább fokozza, hogy a választási küzdelemben egyre inkább előtérbe kerül a piaci szereplők "mumusa", Lulu, azaz a radikális baloldali Luiz Inácio da Silva. Fotó: Reuters
Az argentin pénzügyi válság némi hősies ellenállás után begyűrűzött Uruguayba is, és megismétlődtek az idén januári argentin életképek: befagyasztott lakossági számlák, tüntetések és fosztogató csőcselék egyrészt, bankcsődök, a fizetésképtelenség előszobája, és az IMF-mentőöv másik felől. A brazil és az argentin válság hírére napok alatt több százmillió dollárt vittek ki a befektetők, 14 százalékot zuhant a nemzeti valuta árfolyama (másfél hónap alatt összesen 50 százalékot esett), és drasztikusan lecsökkent a jegybanki tartalék. A kormány átmenetileg leállított minden banki tevékenységet, így néhány napig gyakorlatilag megbénult az üzleti élet. A kormány, amint kifizette az esedékes törlesztő részletet az IMF-nek, feloldotta a "blokádot".
Brazília ugyan megkapta az IMF-től a 30 milliárd dolláros hitelt, de 45 milliárd dolláros hitelállományával mára a legnagyobb adós országa lett. Bár a jelen zavaraiért a Financial Times cikke szerint nemcsak a sikertelen új gazdaság és a szerencsétlen régi pénzpolitikát folytató, kritikusan eladósodott Argentína vagy Brazília okolható, hanem maga az IMF is, éppen egyoldalú, a globális piacok stabilitását célzó szemléletmódja miatt. 1994-ben, amikor a jelenlegi brazil köztársasági elnök, a népszerű "FHC" (Fernando Henrique Cardoso) még pénzügyminiszterként meghirdette a "real-tervet", amivel a dollárhoz kötött nemzeti valuta segítségével sikerrel szanálta országa gazdasági bajait, Argentína akkori elnöke, a populista Meném is joggal volt még bizakodó. Egy archív nyilatkozata szerint "megtalálták a csodaszert a regionális integrációs szervezetben, a Mercosurban, aminek a segítségével térségüket a világ "negyedik gazdasági pólusává futtatják fel". A dél-amerikai "közösségi piac" tagjai rövid időn belül megtöbbszörözték az egymás közti kereskedelmi forgalmukat, miközben 160 százalékkal emelkedett a külföldi beruházások volumene is.
A megugró gazdasági mutatók alapján így felvehető hitelek, a hozzájuk kötött "újraliberalizált" politika talaján azonban már a romlás virágai teremtek, és az érintett országok elindultak a szakadék felé. Ma a helyzet talán Brazíliában a legkritikusabb, a friss adatok szerint jóval a lélektani határ alá, 3,2 dollárra esett a real árfolyama, és a São Pauló-i tőzsde indexe, a Bovespa is 2,9 százalékponttal esett. A brazil mélyrepülés oka valószínűleg persze nem anynyira ez a folyamat, mint inkább egy személy, az októberi elnökválasztás fő esélyesének kikiáltott Luiz Inácio da Silva. A népszerű baloldali radikális nézeteket valló, volt szakszervezeti vezér és "néptribunus" "Lula" vélhetően a hatalomba kerülve könnyen moratóriumot hirdethet a 250 milliárd dolláros adósságállomány törlesztésére, sőt általános az a vélekedés, hogy "Lula" győzelme esetén a tőke kivonulhat az országból. A nagy áldozatok addig is a tehetetlenségből magukkal rántott "kicsi" országok, Uruguay, Paraguay.
Az IMF és az USA gazdasági vezetői igyekeznek a kontinens határainál megállítani a latin válsághullámot, nehogy átterjedjen a térséggel szoros gazdasági kapcsolatot ápoló USA-ra, illetve Európára.
2002. 08. 16. (VI/33)
