Észak-Korea ritkán szerepel a híradásokban. A hírzárlat nem véletlen, hiszen milliók éheznek és százezren haltak éhen az elmúlt ötven év alatt. Egy kiló hús szabadpiaci árát (150 von) az átlag koreai másfél hónap alatt keresi meg, és bár jegyre osztanak élelmiszert, ezek a fejadagok a szükségek felét sem fedezik. A "népi Korea" politikai elitje elérkezettnek látta az időt a gazdasági nyitásra, s ennek megfelelően meghirdette a piacgazdaság kiépítését. Ez azonban elsőként abban nyilvánul meg, hogy ezentúl fizetni kell az embereknek a közüzemi díjakat és a lakás bérleti díját is, ami eddig ingyen járt: a minőség és az elérhető mennyiség természetesen bőséges kívánnivalót hagyott maga után.
A bejelentés azért is meglepő, mert Észak-Korea mindeddig mereven elzárkózott a piacgazdaság leghalványabb jelétől is. 1988-ban, miután a Szovjetunió Dél-Koreához kezdett közeledni, megnehezült Észak-Koreának a "nagy testvérrel" való kapcsolata, s ezzel párhuzamosan gyakorlatilag elszigetelődött. 1992-ben a Kínával való kapcsolata is megromlott, miután az addigi cserekereskedelmet konvertibilis devizában kezdték el számolni.
Az elszigeteltség függönye mögött még inkább kiterebélyesedhetett a személyi kultusz, amely minden kommunista országban markánsan megfigyelhető volt, és máig meghatározza az észak-koreai emberek életét. A "nagy vezér", Kim Ir Szen, és fia, a jelenlegi népvezér Kim Dzsong Il felhőtlen és korlátlan méret? ünneplésével egyidejűleg milliók éheznek ma is Észak-Koreában, több százezerre rúg az éhínség miatt alultápláltságban vagy betegségekben elhunytak száma az utóbbi ötven évben. Persze pontos statisztikák nincsenek, hiszen az ország a fegyverkereskedelmet leszámítva teljes elszigeteltségben él. Ismert azonban, hogy a koreai gyermekek ezrei a napi élelmiszeradagjukhoz sem jutottak hozzá, viszont Kim Dzsong Il az elsők között rendelte meg luxus Mercedesét Németországban a legutóbbi típusváltás után.
A kormány az elszigeteltségen most változtatni kíván, furcsa módon éppen a dél-koreai futball-világbajnokságot követően jelentették be, hogy piaci alapokra kívánják helyezni a "népi" Korea gazdaságát, és bevezetnék a versenyt.
Lehet, hogy épp a futball-világbajnokság után pár héttel kezdődött el az a folyamat, amely majdan a két Korea egyesülésében fog betetőzni. A történelmi jelentőség? eseményre természetesen még sokat kell várni, hiszen jelenleg a túlélés a cél. A dél-koreai gazdasági csodát látva Észak-Korea 22 millió lakosa igencsak érdemes lenne a jelenleginél jobb körülményekre. Az eddig bevehetetlennek tűnő elszigetelt országok gazdasági nyitásai tovább erősíthetik a kilencvenes évek óta gőzerővel zajló globalizációs hullámot.
2002. 08. 02. (VI/31)
