Antiglobalista tüntető Washingtonban. Különbözőképpen értelmezett szabadság. Fotó: Reuters
Simai Mihály akadémikus, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének kutató profeszszora a Hetek kérdésére kifejtette, igen szerteágazó okokra vezethető vissza a világméretű recesszió. A három "lokomotív térség", az USA, az EU és Japán helyzete megnehezült az elmúlt években. Gazdaságaik visszaesése igen látványos: az USA gazdasága 1998-ban még 4,3 százalékkal nőtt, 2000-ben is 3,8 százalékkal gyarapodott, de tavaly már csak 0,9 százalékkal produkált többet az előző évi teljesítményéhez képest. Az EU országai 1998-ban 2,9 százalékkal, 2000-ben 3,3 százalékkal tudták növelni gazdaságukat, tavaly viszont ez a növekedés 1,6 százalékra esett vissza. Japán tíz éve nem tud kilábalni a recesszióból. Az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed tizenegy alkalommal csökkentette az alapkamatot, mígnem negyvenéves mélypontra csökkent, de ez sem hozta meg a várva várt hatást. Az amerikai értékpapírpiacot eközben 7-10 ezermilliárd dolláros veszteség érte az elmúlt egy-másfél évben, s a bizalomvesztés és a hatalmas veszteség érthetően visszafogta az amerikai gazdaság motorját, a belső fogyasztást. Az Európai Unió gazdasági növekedésének "kerékkötője" az euró bevezetése és sikere érdekében létrehozott, úgynevezett stabilitási paktum. Ez megszabja, hogy az államháztartási hiány nem lépheti át a GDP 3 százalékát, az infláció pedig maximum 2 százalék lehet. Ennek betartása érdekében a tagországok olyan lépésekre kényszerülnek, amelyek visz-szafogják a gazdaság fejlesztését, s így a növekedést. Az Európai Központi Bank (ECB) azonban a hétvégi washingtoni csúcs megállapításai után sem volt hajlandó kamatot csökkenteni. Az Economist neves brit gazdasági lap kommentárja szerint a legnagyobb veszély Európa és a fejlett világ számára a defláció, amikor a gazdaságpolitikusok minden elé helyezik az állami költségvetési kiadások visszafogását. Pedig – érvel a lap – a mostanihoz hasonló gazdasági környezetben szabadabban kellene kezelni a költségvetési kiadásokat, és kicsivel nagyobb inflációt is meg lehetne engedni annak érdekében, hogy növekedhessen a gazdaság.
Simai szerint a világgazdaság lokomotívjainak számító térségek gyengélkedése miatt nem túl biztatók a kilátások. Hangsúlyozta ugyanakkor, nem a fundamentumokkal van baj, ezért megfelelő szervezeti változtatásokkal, gazdaságpolitikai döntésekkel újra beindítható lenne a növekedés. A professzor úgy látja, a jövőben világméretekben kell összehangolni a gazdaságpolitikai döntéseket, ellenkező esetben nagyobb problémákkal kell szembenéznünk. Az újabb gazdasági fellendülésig azonban minden bizonnyal beindul a gazdaságon belül levő erők "gondviselése": leépülnek a kilencvenes évek második felében túlméretezett és a piaci igényeken túlfutott vállalati befektetések, azaz nagy arányú elbocsátások várhatók, bizonyos vállalatok tönkremennek, megugrik a munkanélküliségi ráta – összegezte a folyamatot Simai.
Hazánk szempontjából messze nem mellékes a világ és főként Európa gazdaságának dinamizmusa. Tudvalevő, a magyar gazdaság növekedését nagy részben az export adja, s ezt döntő hányadban a nemzetközi vállalatok állítják elő. A multinacionális vállalatoknak e receszszióra adott válasza, stratégiája azonban kiszámíthatatlan és ellenőrizhetetlen – figyelmeztetett Simai professzor. Nem lehet kizárni, hogy öszszecsomagolnak és elmennek, vagy maradnak, de leépítenek, de az is elképzelhető, hogy fűnyíróelvszerűen minden országban levő érdekeltségeikből elbocsátanak. Tudni kell, hogy egyetlen kormánynak sincsen eszköze arra, hogy az országa érdekeinek megfelelően kedvező irányba befolyásolják ezeket a vállalatokat. A magyar gazdaság jövőjét leginkább az befolyásolja – mondta a professzor –, hogyan alakul a német gazdaság, hiszen az exportunk meghatározó része itt talál gazdára. Németország sorsa egyébként egész Európában az egyik legégetőbb kérdés.
Kis Péter munkaügyi miniszter lapunknak elmondta, a világgazdasági recesszió nem kerülheti és nem is kerülte el hazánkat. Már a tavalyi, közel 80 ezer elbocsátás a pangás rovására írható, és ez a folyamat ezzel még nem ért véget. Az IBM az elmúlt hónapokban közel 1000 főt küldött el, de köztudott, hogy a Matáv is hasonló lépésekre szánta el magát. A Hetekhez eljuttatott közleménye szerint a tulajdonos, a Deutsche Telekom hatékonysági elvárásai miatt jövőre 1100 főt, 2004-ben pedig 250 főt küld el, de a leányvállalatai további 550 alkalmazottól válnak meg e két év során. Lapértesülés szerint a Balatonboglári Borgazdaság Rt. – a borexport 20 százalékos visszaesésére és a belső piac pangására hivatkozva – szintén leépíti munkaerejének 10 százalékát a jövő év elején. Kis Péter úgy látja, jövőre további elbocsátások várhatók.
2002. 10. 04. (VI/40)
