Főszerkesztői találka a Financial Times német nyelv? kiadása kapcsán. A Bertelsmann vette a lapot Fotó: Reuters
A második világháború után éppen az 1944-es bezárásra hivatkozva indulhatott újra a Bertelsmann a szövetséges kormányok hozzájárulásával. A náci érintettség híre nem kis vihart kavart, hiszen nem akármilyen cégről van szó. A Bertelsmann egy kis vidéki lutheránus könyvkiadóból mára a világ ötödik legnagyobb médiabirodalma lett. A Bertelsmann-csoport magába foglalja a világ első számú könyvkiadóját a Random House-t, a CD- és kazettakiadó óriás Bertelsmann Music Groupot és Európa legnagyobb magazin- és újságkiadói csoportját a Gruner&Jahrt. Magyarországon többek között a Népszabadságban kisebbségi tulajdonnal rendelkezik.
2000-ben alakult egy független történész bizottság Saul Friedlander, a Los Angeles-i University of California történészének vezetésével, amely a Bertelsmann hozzájárulásával fényt derített a kiadói csoport valódi múltjára. A Friedlander vezette bizottság megállapította, hogy a médiabirodalom a nácikkal szemben nem tanúsított ellenállást, sőt gazdasági és politikai előnyök fejében inkább együttműködött a Harmadik Birodalommal. A Wermacht számára a legtöbb "katonakönyvet" (összesen több mint tizenkilenc millió példányt) a Bertelsmann készítette. Ezek a könyvek népszerű ponyvaregények voltak, amelyek a katonákat különböző módon harcra buzdították, és a kor szellemiségének megfelelően antiszemita felhangokat is tartalmaztak. Friedlander professzor szerint a Bertelsmann által a náci birodalom idején kiadott ezerkétszáz könyv közül ötven könyv kifejezetten antiszemita volt. A zsidóellenes hangvétel leghatározottabban a Bertelsmann vallási könyveiben jelent meg, amelyek át voltak itatva náci terminológiákkal. Heinrich Mohn, a kiadó akkori igazgatója és tulajdonosa bár a náci pártnak nem volt tagja, viszont csatlakozott az SS-katonákat támogató csoporthoz és havonta pénzbeli támogatást adott olyan SS-katonáknak is, akik koncentrációs táborokban szolgáltak. A kiadó 1944-es bezárásának minden bizonnyal nem ideológiai oka volt, hanem az, hogy a nácik teljes mértékben a hadiipari termelésre kívántak koncentrálni.
Hozzátartozik a történethez, hogy a Bertelsmann egyébként ma már mindent elkövet, hogy a piszkos múlt tisztázódjon. Elsők között járult hozzá az átvilágításhoz, és a mai napig az egyetlen német médiavállalat, amely megnyitotta archívumát független szakértők előtt. A Bertelsmann még a vizsgálat előtt csatlakozott ahhoz a több mint hatezer német céghez, akik a náci munkatáborokban sínylődött emberek számára összesen 4,5 milliárd dollár kártérítés fizetésére kötelezték magukat. A Bertelsmann közvetlenül nem alkalmazott kényszermunkásokat, viszont a Litvániában és Lettországban működő nyomdák – ahol Bertelsmann könyveket is nyomtak – dolgoztattak zsidó foglyokat, így közvetett módon profitált a kényszermunkából – állapította meg a bizottság. Gunter Thielen, a kiadói csoport jelenlegi igazgatója kijelentette, hogy a Friedlander vezette bizottság nagy szolgálatot tett a Bertelsmann számára azáltal, hogy a történelmi igazságot feltárta. A médiakonglomerátum egyúttal őszinte sajnálatát fejezte ki és bocsánatot is kért a múltban történtek és azok évekig tartó elleplezése miatt, és azt is kijelentette, hogy a kiadói csoport jelenlegi nézetei teljesen eltérőek a harmincas és negyvenes évek Németországának hivatalos ideológiájától.
2002. 10. 11. (VI/41)
