Az utolsó roham előtt. A kereskedők csak januárban érnek rá költeni Fotó: Somorjai L.
A hazai gazdagok világa igen zárt. A kutatók is csak nehezen jutnak az életkörülményeikről, költekezési szokásaikról árulkodó információkhoz, adatokhoz. A tisztánlátást az is nehezíti, hogy nem beszélhetünk egységes rétegről, hiszen a stabil, úgynevezett generációs gazdagokkal szemben az újgazdagok csoportján belül igen gyakori a cserélődés. Nem beszélhetünk tehát a gazdagok egységes vásárlási szokásairól. A hivalkodó vásárlási hóbort elsősorban az újgazdagokra jellemző, a tartósan generációs gazdagok nem költekeznek látványosan, nem csinálnak nagy ügyet a karácsonyból sem. Számukra az ajándékozás a hétköznapi, és főleg az üzleti élet szerves része, egyébként is szinte mindenük megvan, egzotikus utakra is évente több alkalommal sort kerítenek, ezért a karácsony nem bír különösebb jelentőséggel.
Az újgazdagok azonban jobban habzsolják a javakat. Számukra fontos az autó márkája, a családi ház mérete, az úszómedence, az utazások helyszíne stb. Az ajándékozási listát a műtárgyak és az egzotikus utak vezetik. Egy jobb módú család a nyári szabadság mellett a karácsonyt és a szilvesztert is egy távoli, kellemes klímájú kontinensen tölti, kifizetve fejenként 400–600 ezer forintot is. A rózsadombi új lakosok körében manapság hétköznapi eseménnyé silányul a tűzijáték, hiszen elég egy név- vagy születésnap ahhoz, hogy robbanjanak a patronok, és persze messze mindenki látja és hallja.
Az ország szegényei számára ugyanakkor fejtörést okoz a karácsony. Sok családnál a rezsi és a mindennapi megélhetés mellett gond az ünneplés, az ajándékvásárlás, a vidéki rokonlátogatás. Mint Király Gábor, a Gyermekétkeztetési Alapítvány kuratóriumának elnöke a Heteknek kifejtette, a magyar családok 5 százaléka gyakorlatilag nyomorog. Ez közel 20 ezer gyereket és 6–10 ezer családot takar. Ma 100 ezer gyermek alultáplált és 20 ezer éhezik. Többségük szülei munkanélküliek és alkoholizáló életmódot folytatnak, segélyből élnek. Ebből veszik meg hónap elején a krumplit, a lisztet, a zsírt, a cukrot, és ezt variálva főznek harminc napon keresztül. Bár különböző segélyszervezetek rendszeresen szerveznek akciót, ez a réteg annyira lemondó, fásult, hogy nem mennek el, nem használják ki ezt a lehetőséget, még karácsony alkalmából sem. Számukra gyakorlatilag nincsen karácsony – mondta Király. Nincsen ajándék, nincsen ünnepi vacsora, illetve csak anynyi, amennyi az említett elemekből kitelik. Jellemzően hagymás-szaftos krumplis tészta az "ünnepi" menü, hasonlóan az év többi napjához. Egy segélyosztáson, amikor sült hús volt a főétel – kezd egy történetbe Király Gábor – egy felső osztályos fiú félretolta a tányért, mondván, ezt nem szereti, aztán kiderült, nem is tudja, mi az. Soha nem evett még húst.
A szegény sorban lévők nagy része azonban igyekvő. A szegénységben élő családok a hárommillió magyar család 15 százalékát teszik ki. Ők azok, akik minimálbért kapnak fizetés gyanánt. A legszükségesebbre, a rezsire és az élelemre minimális szinten jut ugyan, de ajándékra, ünnepi ételre már nem telik. De igyekszenek. Elmennek a segélyakciókra, ahol ajándék gyanánt használt ruhát, használt játékokat válogatnak a családtagoknak.
Légrádi Eszter, a Magyar Vöröskereszt sajtószóvivője szerint a gazdagokra nem jellemző az adakozás, inkább a szegényebb sorban levők viszik be a használt dolgaikat. A gazdagok és a nagyobb cégek jórészt csak marketingcéllal adakoznak, amikor a média által világgá kürtölik, hogy adtak. A szegényeket a szegények segítik.
2002. 12. 20. (VI/51)
