Tony Blair és Gordon Brown. Ki nevet a végén? Fotó: Reuters
Nagy várakozás előzte meg június 9-ét, azt a bűvös dátumot, amikor színt kellett vallania a brit kormánynak, belép-e Nagy-Britannia az euróövezetbe vagy sem. Gordon Brown, pénzügyminiszter a londoni alsóház előtt kifejtette, Nagy-Britannia egyelőre nem áll készen az euró meghonosítására, mert a kormány korábban megszabott öt gazdasági alaptétel közül eddig csak egyet teljesített. Az euró ügyben kilátásba helyezett népszavazás dátumát pedig legkorábban 2006-ra tette. Blair kijelentette, hogy csak akkor vezetik be az eurót, ha elmélyíti a gazdasági stabilitást, és nem jár
veszéllyel. Blair hozzátette, a bejelentéssel a kormány demonstrálta a csatlakozási szándékát, és elindította a gazdasági akadályok felszámolásának folyamatát.
A brit közvélemény erősen megosztott az euró bevezetése kérdésében, 15-20 százaléka elkötelezett Európa felé, de legalább 60 százaléka ellenzi az eurót, nem akar belépni, sőt a készülőben levő új európai konventről is népszavazást követel. Persze nehéz eldönteni, hogy mennyiben előnyös vagy hátrányos az új valuta bevezetése. Hiszen azzal, hogy Nagy-Britannia nem tagja az euróövezetnek, egyre kevesebb befolyása lesz Európára, ugyanakkor megőrizheti a függetlenségét. A Der Standard osztrák lap nem hiszi, hogy a brit kormány döntése pusztán gazdasági megfontolásokra épülne, szerinte politikai szempontok voltak a döntőek. Brit megfigyelők is hasonló álláspontot képviselnek, politikai rivalizálást kiáltva Brown és Blair között. Schöpflin György, politológus, a londoni egyetem munkatársa a BBC-nek nyilatkozva elmondta, Brown pénzügyminiszter kezdettől fogva nem szívlelte az Európai Uniót. Elfogadta azt, hogy Nagy-Britannia tagállam, de számára ezzel vége is van a történetnek. Ráadásul a pénzügyminisztérium hírhedten Európa-ellenes, miközben a Külügyminisztérium nagy Európa-barát. Valójában mindez politikai kérdés – fűzte hozzá. Sokan úgy gondolkodnak ugyanis, hogy Nagy-Britannia jövője nem Európában van, hanem inkább Amerikával illetve a nagyvilággal kapcsolható össze. Az ő szempontjukból tehát nem tragédia, ha nem tagozódnak be az európai monetáris közösségbe, és megtartják a függetlenségüket, autonóm rendelkezési jogukat.
Nagy-Britanniában általános az a vélekedés, miszerint a Blairrel harcot vívó Brown azért halogatja a döntést, mert ő akarja kormányfőként bevinni az országot az euróövezetbe. Brown a sajtótájékoztatón
– mintegy alátámasztva ezt a feltételezést – annyit tett hozzá az euró bevezetésének halasztását illetően: "sokan meg fognak lepődni, hogy milyen nagy gazdasági előnyökkel jár majd Nagy-Britanniának a csatlakozás, főleg az alacsonyabb tranzakciós költségek, a megszűnő árfolyamkockázatok, valamint a kereskedelem bővülése révén". Schöpflin nem tartja valószínűtlennek Brown miniszterelnökségét, úgy látja ő inkább Amerika és a nagyvilág felé orientálódik, és nem elsősorban Európa felé húz. A politológus szerint Magyarország előbb lesz az eurózóna tagja, mint Nagy-Britannia.
2003. 06. 13. (VII/24)
