Zoran Zsivkovics szerb kormányfő Fotó: Reuters
Dinkicset tavaly az év emberének választotta a Vreme cím? belgrádi politikai hetilap, mivel a jegybank volt az egyetlen intézmény Szerbiában, ahol valóban végbement a reformfolyamat. Véleményük szerint Dinkics stabil és hatékony intézménnyé tette a jegybankot, megteremtette az értéktartó és konvertibilis dinárt, fontos szerződéseket írt alá a Nemzetközi Valutaalappal és a Világbankkal, csaknem nyolcszorosára emelte a jegybanki devizatartalékot, zökkenőmentesen euróba és dinárba konvertálta a Szerbiában felhalmozódott közel nyolcmilliárd német márkát, visszanyerte a polgárok bizalmát a szerbiai bankok iránt, illetve az ország teljes pénzforgalmát átvitte a bankokba. A helyiek bizalma a Milosevics-rezsim idején szűnt meg teljesen a bankok iránt, amelyek közül nem egy piramisjátékokat szervezett. A betétesektől kicsalt – a helyiek szerint az "ellopott" szó jobb – pénz egy részéből finanszírozta a bukott rezsim a szerbek háborúit az 1990-es években. Érdemei mellett Dinkics szemére vetették modortalanságát és azt, hogy "magáncégévé" tette a jegybankot.
A botrány akkor kezdődött, amikor Dinkics "bizonyítékokat" tárt a nyilvánosság elé arról, hogy Zoran Djindjics meggyilkolt szerb miniszterelnök egykori kabinetfőnöke és Zoran Zsivkovics jelenlegi kormányfő nemzetbiztonsági tanácsadója pénzmosással foglalkozott. Dinkics szerint a bizonyító dokumentumokat a magyar rendőrség küldte meg június 25-én a szerb belügyminisztériumnak – az ORFK ekkor furcsállta, hogyan kerülhettek titkos információk a nyilvánosságra. A dokumentumok állítólag arról tanúskodtak, hogy Zoran Janjusevics miniszterelnöki tanácsadó és Nemanja Koleszar egykori miniszterelnöki kabinetfőnök összesen közel 1,8 millió eurót mosott tisztára külföldi off-shore cégek segítségével. Dinkics szerint a magyar belügyminisztérium szervezett bűnözés elleni igazgatósága Goran Obradovicstól, a szerb belügyminisztérium szervezett bűnözés elleni osztályának volt vezetőjétől kért információkat Janjusevicsről, Koleszarról és más személyekről, akik gyaníthatóan érintettek a pénzmosásban. A magyar rendőrség szerint – idézte Dinkics a budapesti dokumentumokat – tavaly február óta az idei év januárjáig több mint egymillió euró érkezett a Myron Sales nevű, Seychelle-szigeteken bejegyzett cég bankszámlájára, amely fölött Janjusevics rendelkezett. A Seychelle-szigeteki cég számláján
összegyűlt pénz ezután több helyre vándorolt, így Janjusevicshez és Koleszarhoz is, a belgrádi Zepter Banka pénzintézetben lévő bankszámláikra.
Dinkics szerint Dusan Mihajlovics belügyminiszter takargatta a bizonyítékokat a pénzmosásról, mert már húsz napja tudott a magyar rendőrség által továbbított iratokról, de nem tett semmit az ügy tisztázására, a dokumentumokat az ügyészségnek nem adta át. Ezért szerinte Zsivkovics miniszterelnöknek menesztenie kell Mihajlovicsot, de a kormányfőnek is le kell mondania tisztségéről, amennyiben kiderül, hogy tanácsadója valóban pénzt mosott. A jegybankelnök felszólította a szakértői minőségben kormánytisztséget vállalt minisztereket, hogy erkölcsi okokból mondjanak le (ez a felszólítás elsősorban Bozidar Djelics pénzügyminiszterre vonatkozott, aki a kérdéses időszakban már vitában állt a jegybankelnökkel). Dinkics felszólította az illetékes ügyészséget, hogy hivatalból indítson eljárást a belügyminiszter ellen. Mihajlovics vagdalkozásnak nevezte Dinkics állításait, kijelentve, hogy a jegybankelnök összezavart mindent. A belügyminiszter azt mondta: a magyar rendőrség valóban megküldte a szerb kollégáknak a jegybankelnök által nyilvánosságra hozott dokumentumokat azzal a kéréssel, hogy ellenőrizzék az információkat, törvényes ügyletről vagy pénzmosásról van-e szó. Mihajlovics szerint azonban az ügyet senki sem állította le, a vizsgálat folyamatban van, s erről tájékoztatták a magyarokat is. Az igazi kérdés az, hogy Dinkics miért vetemedett a rendőrség, az ügyészség és a bíróság szerepének átvételére, s arra, hogy bűnügyként állítson be egy ki nem vizsgált ügyet.
Természetesen az ügynek nem ezzel lett vége. Két szerb állami vezető olyan iratokkal állt elő,
amellyel a pénzmosással vádoló Dinkicsről állította ugyanezt. Dinkics pártja állítólag a HVB bankon keresztül igyekezett pénzeket fehéríteni. Mindenesetre ekkor már mindenki cáfolt mindent. Így tiltakozott a HVB bank, amely régóta betartja a pénzmosásról szóló nemzetközi előírásokat, és most is kínosan vigyázott arra, hogy a banktitok megsértése nélkül tisztázza magát. Dinkicsék közölték, a felmutatott iratok – nem úgy, mint az általuk bemutatott – rossz titkosszolgálati hamisítványok. A patthelyzetet a Dinkics által kidolgozott jegybanktörvény megszavazása zárta le. Ezzel együtt keresték az újabb ötéves megbízásra alkalmas személyt, de ekkor a volt elnök neve fel sem merült. Ezzel a jegybank elvesztette a szakmai vezetését is, hiszen sokan lemondtak az események után. A most távozott szakemberek ezen állásaik előtt nem dolgoztak a volt jugoszláviai pénzrendszerben – azaz milosevicsi időkben –, vezető európai bankoktól jöttek, hogy a reformokat végrehajtsák. Valószínűleg zavarta őket, hogy még mindig kaotikus a politikai helyzet, és ha valaki ezt szóvá teszi – mint volt főnökük –, akkor nem egészen civilizált módon válnak meg tőle.
2003. 08. 01. (VII/31)
