Tehénfürdetés Skóciában. Máshogy tejel az EU 2005-től Fotó: MTI
A tagállamok közül csak Portugália szavazott a reformcsomag ellen, bár más országokban is maradhattak tüskék. A reformjavaslat eddigi legnagyobb ellenzője, a francia mezőgazdasági miniszter azonban üdvözölte a megállapodást, hiszen sikerült megakadályozni a gall gazdák számára létfontosságú gabona intervenciós árának csökkentését. "A 9,2 milliárd euró, amit a francia mezőgazdaság évente kap az agrárköltségvetésből, 9,2 milliárd marad" – hangsúlyozta a miniszter. A gabonafélék intervenciós ára tehát nem változik: az alaptámogatás a tonnánkénti 63 euró marad. A raktárkészletek felhalmozódásának veszélye miatt viszont eltörlik a rozs intervenciós árát.
A KAP az EU megalakulásakor a mezőgazdaság és a mezőgazdasági kereskedelem közös piacba való bevonására született. Az agrárpolitika harmadik, eddigi legjelentősebb reformja véglegesen megpróbálja elválasztani a mezőgazdasági jövedelmeket a termelt áruk mennyiségétől. Az első időszak céljait ugyanis a mezőgazdasági önellátás megvalósítása, a belső piac védelme és a termelők jövedelmének biztosítása jellemezte. A támogatásokat a termelők az intervenciós árakon keresztül a termelt mennyiség alapján kapták. A piac igényeitől elválasztott termelés eredménye így felesleges vajhegyek, hús- és gabonahalmok, tejpatakok kialakulása lett. Reformra tehát szükség volt.
A nyolcvanas évek közepén zajló első KAP-reform megpróbálta termelési kvótákkal megakadályozni a készletek bővülését, viszonylag kis siker mellett. A kilencvenes évek elején az agrártámogatások finanszírozása már bőven meghaladta az EU teljes költségvetésének felét, fenntartásuk komoly gondot jelentett a nettó befizető országok részére. Az 1992-es második KAP-reform jelentősen csökkentette az átvételi árakat és a támogatható kvóták mennyiségét. A felhalmozott készletek jelentősen csökkentek, azonban az agrártámogatások továbbra is túltermelésre ösztönöznek. Emellett protekcionista jellegük miatt torzítják a nemzetközi kereskedelmet és rengeteg kárt okoznak a fejlődő országoknak. A problémák kezelését szolgáló harmadik KAP-reformról nemrég született megállapodás. Az eddigi reformoknál radikálisabb megállapodás jelentős változásokat hoz 2005-től az EU, így a magyar termelők finanszírozásában.
Lényeges változtatás, hogy a farmerek a jövőben nagyrészt alanyi jogon juthatnak majd hozzá a közvetlen jövedelemtámogatásokhoz, és a piaci kereslet-kínálat törvényei alapján dönthetik el, hogy miből mennyit termeljenek. A gazdaságok az eddig létező valamennyi támogatási forma összevonásával alanyi jogon, a megtermelt
mennyiségtől függetlenül egységes farmi támogatást kapnak. A tagállamok szabadságot kaptak arra, hogy saját döntésük alapján a gabonaszektorban a teljes támogatás maximum 25 százalékáig fenntarthatják a régi rendszert, amelyben hektár szerinti kifizetést alkalmaznak.
A vidékfejlesztésre fordított pénzek összege a reform révén emelkedni fog, évente mintegy 1,2 milliárd euróval. Csökkentik azonban a nagyobb gazdálkodóknak járó kifizetéseket. Az 5000 euró feletti éves közvetlen jövedelemtámogatásban részesülő farmerek támogatását 2005-ben 3, utána 4, majd a rákövetkező években 5 százalékos elvonás terheli.
Az élelmiszerbiztonság és az élelmiszer minőségének javítását szolgáló intézkedésekkel kiszélesítik a vidékfejlesztési támogatások hatókörét. A tagállamok és a régiók belátására lesz bízva, hogy az új intézkedéseket beillesztik-e vidékfejlesztési programjaikba, vagy sem. A reform új minőségösztönzők bevezetését is tartalmazza: a mezőgazdasági termékek minőségének javítását, a fogyasztók jobb informálását szolgáló akciókban résztvevő farmerek külön támogatásokban részesülhetnek.
A hazai termelők még a jelenlegi uniós támogatási rendszer megismerésével küszködnek, a 2005-ös változások még igencsak távolinak tűnnek. A tárgyalásokon résztvevő mezőgazdasági miniszter azonban elégedett, bár a csatlakozó országokra vonatkozó speciális szabályok csak szeptemberre készülnek el.
2003. 08. 08. (VII/32)
