A keresetek tekintetében jelentős eltérések vannak a tagországok között. A lakossági jövedelmek színvonalát és az országok egymás közötti arányait nagy vonalakban meghatározza az általános gazdasági fejlettség, illetve az egy főre jutó bruttó hazai termék. Egy adott ország gazdaságának más országokhoz viszonyított fejlettségi szintjét az egy főre jutó GDP vásárlóerő-paritáson kifejezett értékének összehasonlításával lehet meghatározni. Ezek szerint hazánk 2001-es egy lakosra jutó GDP-je az Európai Unió átlagának 53 százalékát érte el. Ebben az évben a bruttó havi átlagkereset 103 300 forint volt, ez 257 forint/euró árfolyamon 403 eurónak felelt meg. Mivel az egyes országokban különböző nagyságúak lehetnek a megélhetéshez szükséges költségek, mint például a lakásrezsi, az élelmiszerek, a ruházat ára, így 403 euró nem ugyanannyit ér, azaz nem ugyanannyi a vásárlóértéke minden tagországban. Az adott jövedelem valóságos értékét ezért úgynevezett vásárlóerő-paritás alapján számoljuk ki, azaz így tudhatjuk meg, hogy az adott összeg menynyit is ér valójában az egyes országokban. Ennek megfelelően az 1 PPS, azaz a tényleges vásárlóerőre átszámított euró 110 forint, így az átlagkeresetnek számító 403 euró valóságos értéke 937 vásárlóerő-egység (PPS) volt 2001-ben. Így már rögtön szembeötlő lesz a különbség, ha ezt összevetjük például a dánok fizetésével, amely 3418 euró, vagy az Európa "szegényházához" tartozó spanyol átlaggal, amely 1516 euró. Meglepő, de a csehek és a lengyelek fizetése is többet ért a miénknél.
Hol lakunk, mit eszünk?
2003. 09. 26. (VII/39)
