Francis Mer francia pénzügyminiszter. Megúszta a büntetést Fotó: Reuters
A stabilitási és növekedési paktum a maastrichti egyezményt kiegészítve született meg egy hosszú tárgyalási folyamat eredményeképpen 1996-ban az akkori német pénzügyminiszter, Theo Waiel ösztönzésére. A paktum létrehozását indokolta, hogy a maastrichti szerződés kizárólag a valutaunióba történő belépés feltételeit szabályozta, figyelmen kívül hagyva a közös valuta folyamatos értékállóságának fenntartását biztosító előírásokat. A paktum központi eleme, hogy a valutaunió tagállamainak államháztartási hiánya nem haladhatja meg a bruttó hazai termék (GDP) 3 százalékát. Ennek megszegése esetén a tagállamra kiróható büntetés mértéke a GDP 0,2–0,5 százaléka lehet a túllépés arányától függően. A bírság megfizetése alól kizárólag abban az esetben mentesülhet a paktumot megszegő fél, amennyiben országát természeti katasztrófa sújtotta, vagy gazdaságát erős recesszió jellemzi, azaz a bruttó hazai termék két százalékkal csökken évente. A paktum értelmében a 2004-ben már harmadszorra a GDP 3 százalékát meghaladó deficitet felhalmozó német, illetve francia kormány – elvileg – sem mentesülne a milliárdokra rugó bírság megfizetése alól. Nem véletlen tehát, hogy több fórumon heves indulatokat váltott ki, hogy az Ecofin ezt megkontrázta, hiszen a kisebb tagországok komoly intézkedéseket hoznak annak érdekében, hogy tartani tudják az egyezmény követelményeit. Felháborodásuk oka éppen az, hogy ők – gyengébb erőpozíciójukból fakadóan – nem tudják érvényesíteni az érdekeiket, a "nagyok" viszont ezzel a döntéssel kibújtak a vállalt kötelezettségeik teljesítése alól.
A történet azért is érdekes, mert a stabilitási paktum szigorú feltételeit mindazon államoknak teljesíteniük kell, amelyek csatlakozni kívánnak az euróövezethez. A jövő évi magyar költségvetés készítésekor a legnagyobb hangsúllyal éppen ezek a szempontok szerepeltek. A tavalyi igen magas, 9 százalékot is meghaladó államháztartási hiány drasztikus csökkentési kényszere éppen az euró 2008-as bevezetéséből fakad. Ha nem lenne ilyen szoros határidő, vagy ha nem lennének ilyen szigorúak a feltételek, nem lenne szükség azokra a jövő évi megszorító intézkedésekre, amelyek miatt kevesebb pénz jut az oktatásra, az egészségügyre, a kultúrára, és nem lenne szükség az elmúlt években megindult béremelés drasztikus visszafogására sem. A stabilitási paktum esetleges lazítása viszont kedvező lehet a feltételek betöltéséért küzdő államok számára.
Az Európai Uniót évek óta súlytó gazdasági lassulás tehát szemmel láthatóan kikezdte az unió pénzügyi stabilitását biztosító egyezményt. A müncheni Ifo Intézet elnöke, Hans-Werner Sinn véleménye szerint a brüsszeli döntés gyakorlatilag a stabilitási és növekedési paktum "halálát" jelenti. "Ezek után senki nem várhatja el a jövőben a paktumot megszegő tagállamokkal szembeni szankciók alkalmazását, amikor a legnagyobb nemzetgazdaság mentesül a szerződésben előírt feltételek teljesítése alól."
A német szakember véleményével egybehangzóan fogalmazta meg kritikáját Svédország helyettes pénzügyminisztere, Gunnar Lund: "Németország és Franciaország szabályszerűen a növekedési és stabilitási paktum rövidzárlatát okozta. A szabályok áthágásával az újonnan csatlakozó tagállamok számára egyértelműen jelezve, hogy a kisebb országok más elbírálás alá esnek, mint a nagyobbak.
Amennyiben Svédország az Európai Monetáris Unió tagja lenne, Spanyolországgal, Hollandiával, Ausztriával és Finnországgal karöltve megakadályozhatták volna az alapító tagok szerződésszegését."
Másképp vélekedett erről Németország pénzügyminisztere, véleménye szerint ugyanis nem szükséges a szankciók alkalmazása a Német Szövetségi Köztársasággal szemben. Azzal érvelt, hogy amennyiben az Európai Bizottság követné a paktum elmarasztaló előírásait, elmélyülne a gazdasági válság Németországban. Kevesebb megbánást és együttműködési hajlandóságot mutatott a másik alapító tag, Franciaország. Francis Mer pénzügyminiszter ezen a héten nyújtotta be először az államháztartási hiány lefaragásáról szóló koncepcióját, melyben teljes mértékben figyelmen kívül hagyták a brüsszeli figyelmeztetéseket, azaz "játszottak az idővel" a francia pénzügyi vezetők. Nem csoda, hogy a tanács múlt heti döntését a francia pénzügyminiszter a stabilitási paktum győzelmének titulálta.
A súlyos büntetések elkerülésével párhuzamosan a "nagyok" most a paktum átszabását is kezdeményezték. Az Ecofin döntését követő napokban Gerhard Schröder német kancellár és osztrák kollegája, Wolfgang Schüssel az EU stabilitási és növekedési paktumának megreformálására irányuló tervek kidolgozását kezdeményezték. Schüssel szerint "a tagállamoknak venniük kell a bátorságot, hogy kezdeményezzék a stabilitási és növekedési paktum megjavítását, ha a bizottság felé nyitunk, vitapartnerekre találunk, ez nem kérdés."
2003. 12. 05. (VII/49)
